keresés a weboldalon

Erdély

Zalaegerszeg címer
Hírek

Erdély

2016 május 31 - kedd
Az EMMI által támogatott Határtalanul pályázat keretében idén is volt lehetőség arra, hogy iskolánk 7. osztályos tanulói ellátogassanak Erdélybe. Ezáltal is ápolva az eddigi kapcsolatokat és megtekinteni a nevezetességeket.

Az idei kirándulás eltérő volt az eddigiektől, egy nappal többet lehettünk a régen Magyarország területéhez tartozó Erdélyben. Úgy érzem, ez az út mindenki számára rejtegetett meglepetéseket, új kapcsolatokat és persze felejthetetlen élményeket.

A természeti- és egyéb látnivalókon kívül nagyon nagy élmény volt olyan gyerekekkel találkozni, akik akár egykorúak velünk, akár nem, ugyanúgy befogadnak minket, nagy szeretettel vannak irántunk. Számomra felejthetetlen élmények az együtt töltött percek, a játékok együtt, a métázás és a búcsúest. Mikor napközben elmentünk az aznapi programokra, a nap vége felé már csak arra vártunk, hogy bárcsak mindannyian ismét együtt lehetnénk.

A programok keretén belül eljutottunk olyan helyekre, ahova érdemes volt elmenni. Így tudtuk megtekinteni a többek közt a Gyimesbükki hegyeket, a Békás-szorost, a Csíksomlyói Kegytemplomot, a Nyergestetőn a kopjafákat, Bánffyhunyadon a református templomot és Farkaslakán Tamási Áron szülőházát és sírját is.

A mostani út abban is más volt, hogy idén többet esett az eső. De az energiával teli csapatunkra nem hatott rosszul a búskomor idő. A buszban utazva is röpködtek a poénok, és vidám volt a hangulat.

Volt lehetőség arra is, hogy (kis) ajándéktárgyakkal lepjük meg az otthon maradottakat.

Mint mindig, most is a búcsú volt a legnehezebb. A nyomott hangulatra rásegített még egy kicsit a szakadó eső is. Mikor a busz kigördült az udvarról, a gyerekek és a felnőttek ott álltak esernyővel a kezükben, esőkabátban. Integettek. Elkészültek az utolsó képek a telefonnal, fényképezővel. A busz ablakán lecsorgó vízcseppek elhomályosították az arcokat. És a buszban néhány ember szemét átlátszó könnyzuhatag lepte el. A távolodás nehéz volt. Nemcsak én, hanem még jó pár ember érzett egyfajta hiányt a távolság növekedésével.
Én nagyon köszönöm, hogy eljuthattam oda.

Most leírtam. De ez nem elég. Oda el kell menni, és át kell élni, érezni. Ott mindig nagy szeretettel várnak, ha szeretettel közeledsz hozzájuk!

Bencze Anna (7.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg

 

Tartalom megosztása: