Félve fordult el a Lány az ajtó felé, ahonnan bántalmazói éles kacajai néha felhangzottak. Azóta nem járt friss levegőn, amióta elhurcolták a szülőfalujából. Messze volt az innen, a Zambézi Nemzeti Park határánál, a Viktória-vízesés közelében. A forró nappalok és a hűvös éjszakák váltakozását a vadállatok síró énekei kísértik errefelé minduntalan. Az állandó mozgásban lévő táj egyetlen kis nyugalom szigete az a falucska, ahol ő és családja lakott békésen elzárva a modern civilizáció minden kínjától. Egészen addig a fekete napig, amíg a fehér emberek meg nem jelentek szülőföldjén, feldúlva a természet legszebb kincseit. Hangos puskákkal és járműveikkel felzavarták a bokorban pihenő szurikáta családot, akik éppen a délutáni sziesztájukat élvezték.

A cella mélyén a Lány gondolataiban tiszta víztükörként jelent meg az a nap, amikor ezek az emberek felfúlták faluját, kifosztották az agyagházakat, és elhurcolták őt is. Két napig bekötött szemmel, félelemmel telt szívvel utazott egy furgon hátulsó részében. Érzékszervei egy kis idő elteltével kiélesedtek, és meghallotta a legapróbb neszt is. Első nap még a vadon ismerős hangjai nyugtatgatták és táplálták benne a reményt, hogy egyszer hazatérhet. Második nap már a város zajai riasztották fel álmából. A piaci emberek rikoltó kiáltásai, az autók és motorok gyors elhaladta mellettük. A légkör is megváltozott. A drága természet illatát, amely oly’ édes volt számára, felváltotta a zsúfolt bűzlő város, a kipufogókból áradó töménytelen gáz és szenny, ami az utcán folyt. Nem tudta, hol van, hová viszik… ám szíve mélyén sejtette. Hallotta a szóbeszédeket az átutazó hittérítőktől és más törzsek tagjaitól az ember- és leánykereskedőkről, akik azért járják Afrika legvadabb vidékeit, hogy bennszülötteket hurcoljanak el, és a legkülönbözőbb embertelenségekre kényszerítsék őket, és mindezt csupán a pénzért… De számára ez mindvégig oly’ valótlannak tűnt azon a békés földöntúli tájon, ahol felnőtt.

Gondolatai közepette hirtelen lefékezett az autó. A sofőrt és egy másik férfit hallotta az autó mellett beszélgetni valami furcsa, számára ismeretlen nyelven. A Lány remegett a félelemtől, amikor közelebb léptek a kocsihoz. Az egyik felkapta. A forró meleg levegő után hirtelen zuhant rá egy ház hideg nyirkos és piszkos tere. Még a tömény alkohol és cigarettaszag sem nyomta el azt a dohot és port, amely egyre csak fokozódott, ahogy egy lépcsőn haladtak vele lefelé. Ekkor hirtelen ledobták egy földön heverő matracra, és bezárták az ajtót. Pár percig mozdulatlanul feküdt, mint a gazella, melynek torka már egy oroszlán állkapcsai között rekedt. Majd felült. Egy keskeny sávban érezte az arcán a nap melegét, ezért gyorsan eloldotta a szembekötőt. Hirtelen elvakult a fénytől, ám ez hamar elmúlt. Körbenézett, és hatalmas barna szemeiből előbuggyant két hatalmas könnycsepp a látványtól. Gyémántként hullottak el a tenyerébe, mint szívének hatalmas darabkái.
Mert tudta, mi vár rá…
…
..
.

Török Rebeka (12.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg