(József  Attila: Ősz című versének részlete, 1935.október)

 

Fázósan húzzuk össze magunkon a kabátot, és rétegesen öltözködünk.

 

 

Nem túlzok talán, ha mindezek ellenére azt mondom: az ősz a legszínesebb évszak. Pompázatosak a fák, az erdők! A sok szín, az ezernyi árnyalat gyönyörködteti a szemlélőt. A reggel szürkeségét gyorsan elűzi a kellemes, melengető napsütés. Nem véletlen,hogy oly sokan választják ezt az évszakot kirándulásra-ki gyalogtúrán kapcsolódik ki munkából,tanulásból. Mások biciklire ülnek, ami szintén egészséges. De az autó ablakából figyelve is gyönyörű, változatos a táj. A napsütéses délutánokon iskolából hazafelé is jólesik a kellemes séta.

 

 

Immár a levelek is hullanak. A gondosan összegereblyézett kupacokban jókat lehet játszani, cicánk is élvezi a hancúrozást!

 

 

Lassan befejeződnek az őszi betakarítások. A szőlőből készül az idei bortermés. A gazdák a gyümölcsöket ládákba rakják, a pincékben tárolják. Még lehet diót, gesztenyét, csipkebogyót gyűjteni.

 

 

Gyakran esik az eső. Bizony, a hangulatunknak nem tesz jót, álmosít, s a szabad levegőn való játék ideje is csökken. Ám amikor megcsillan a napsugár az aranyló levelek között, újra vidámnak érzem magamat!

 

 

A madarak, gyülekező után égi útjukat a melegebb éghajlatú vidékek felé veszik. Az erdei állatok vastagabb bundát növesztenek, készülnek a hideg évszakra.

 

 

Igyekszem minél több időt tölteni a szabadban, a friss levegőn. Kisöcsém lelkesen csatlakozik hozzám cicánkkal együtt! Érdemes kihasználni a hosszú tél előtti, D-vitaminban gazdag, napsütéses pillanatokat.