keresés a weboldalon

Várostörténet

Zalaegerszeg a Zala folyó, a Válicka- és a Vizsla patak mocsaras völgyéből kiemelkedő dombhátra épült. Nevét a vidékre jellemző égerfáról, és a három folyóvíz közé való beékelődésről, beszegelődéséről kapta.

Amikor az 1241-42-es tatárjárás kínja után IV. Béla királyunk (1235-1270) vezetésével kezdett újra erőt gyűjteni Magyarország, 1247-ben a veszprémi püspök rendelkező oklevelet adott ki a zalaegerszegi Mária Magdolna kápolna jövedelmeinek elosztásáról. Ez az első ismert okirat, amelyben városunk neve előfordul, még „Egurscug” formában.

Nincs okunk azt hinni, hogy őseink csak 773 éve települtek volna le a hátságra. Régészeti leletek tanúsítják, hogy e vidéket az ember már rég otthonul választotta. Már első írásos említésekor, 1247-ben sem lehetett jelentéktelen hely, hiszen templomának felügyeletét az oklevélben a püspök saját hatáskörébe vonta. Egy 1293-ban kiadott oklevélben már „Egerzeg”-nek nevezték.

A város az elmúlt évszázadok során 17, korábban önálló falut is magába olvasztott, így az ő múltjuk is Zalaegerszeg történelmének része. Közülük Gébártról és Andráshidáról (akkori nevén Lovásziról) az első adat 1211-ből, Oláról 1236-ból maradt ránk. Ha tetszik, akár e dátumokat is tekinthetjük városunk első említésének. Pózva 1272, Bekeháza 1310, Vorhota 1318, Csács és Zalabesenyő, valamint Ságod 1336, Bozsok 1339, Neszele 1340, Ebergény 1371, Bazita 1381, Botfa 1386, Kaszaháza 1433, Apátfa a 16. század óta fordul elő a különböző feljegyzésekben.

1266-ban IV. Béla király a veszprémi káptalannak adta a területet, így a település egyházi birtok lett.

Zalaegerszeg az évszázadok során fokozatosan Zala vármegye központjává vált, már 1328-ban és 1357-ben is tartottak itt megyegyűlést.

Zalaegerszeg egy 1421-es oklevélben szerepel először városként (oppidum). Az első ismert városbíró (a mai polgármester elődje) nevét is ebből az időszakból tudjuk, Mihály deáknak hívták (Michael litteratus iudex), neve arra utal, hogy írástudó volt, ami ritkának számított akkoriban egy vidéki mezővárosban. A későbbi adatok alapján a városbíró mellett az elöljáróságnak 12 tagja volt (12 esküdt – duodecim iurati, tulajdonképpen a mai 17 fős képviselőtestület elődje), kiadványaikat évenként, pünkösd előestéjén pecsételték meg a településünk védőszentjét, Mária Magdolnát ábrázoló pecsétnyomóval.

A 16. század elejére viszonylag jelentős településsé fejlődött. Azonban a török hódítás kedvezőtlenül hatott a városra, melyet 1556-ban német zsoldosok fosztottak ki, 1576-ban pedig a törökök égettek fel 21 házat. Ezért elkezdődött a város megerősítése. A mocsárvárat (a mai bírósági épület környékén) északról a Zala folyó egészen a várfalig terjedő nádas árterület határolta. Nyugatról és keletről szintén patakok mocsaras területe biztosította a védelmet. A vár egyetlen útja dél felé vezetett (a mai Kossuth utca irányában), itt volt a kapu és az ágyúkkal felszerelt torony.

1600-ban a törökök elfoglalták Kanizsa várát (ami 1690-ig török kézen is maradt), így Zalaegerszeg lett a megye és a környező védelmi vonalak központja, a zalaegerszegi várkapitány egyben a végvárrendszer főkapitányának helyettese is volt, aki rendelkezett a zalai végvárak fölött. Így a város központi, igazgatási szerepe is tovább erősödött. Nem véletlen, hogy dísztermünk falát ékesíti a törökök ellen tollal és fegyverrel küzdő Zrínyi Miklós portréja, hiszen Zala vármegye főispánjaként fontos szerepe volt a végvárrendszer megerősítésében.

Az 1664-es vasvári békében továbbra is a magyarok kezén maradt Zalaegerszeg, a várat pedig tovább erősítették.

A mezőváros fejlődésére nagy hatást gyakorolt az a tény, hogy adminisztratív, centrális funkcióját meg tudta tartani a törökök kiűzése után is, így végül 1732-ben itt épült meg a barokk stílusú vármegyeház (a mai bíróság épülete), innentől kezdve, tehát 290 éve hivatalosan is városunk lett a megyeszékhely.

A 18. század második felében dinamikusnak fejlődött a város (az 1770-ben végrehajtott megyei összeírás 311 családot talált 1928 lélekkel), a II. József-féle népszámlálásig megint igen jelentős a növekedés, a népesség 2881 fő volt és 593 családot vettek számításba. 1793-ban hét céh volt a városban: váltómíves -megrendelésre dolgozó – magyar és német szabó, csizmadia, kovács és bognár, lakatos és asztalos, szűrszabó, német varga, magyar varga.
Az 1760-as években épült az akkor monumentálisnak számító templom, illetve a Kvártélyház épülete.

A legnagyobb tűzvész 1826. július 18-án és július 29-én volt a városban, a zsúpos és oromtetős házak szinte egy pillanat alatt leégtek. Még ebben az évben Póka Antal mérnök tervei alapján tégla- és kőházakból építették újra a maival megegyező szerkezetű belvárost.

A város lelkesen üdvözölte és köszöntötte 1848 márciusát és megválasztotta a 40 tagú képviselőtestületet. A vármegyeháza termeiben emelték fel szavukat a haladás és a magyarság ügyének érdekében Deák Ferenc és Csány László is, a róluk készült festmények ugyancsak a díszteremben láthatók. Országos szinten kitűntek a küzdelmekből a zalai katonák. 1849. május 21-én a magyar csapatoknak sikerült visszafoglalni a budai várat. Az ostromban az első sorokban küzdöttek a zalai 47. honvédzászlóalj hős katonái, akik közül Püspöky Grácián zászlótartó, honvéd hadnagy tűzte ki először a magyar lobogót a visszafoglalt erőd falára. Nevét utca viseli Zalaegerszegen.

Az 1867-es kiegyezés után átalakult a közigazgatás, Zalaegerszeg továbbra is megyeszékhely maradt, de csak nagyközségi besorolásban.

A 19. század végére a modernizáció egyre inkább halaszthatatlanná vált. A polgári közigazgatás kiépülését követően hivatalnokok, és az értelmiségi réteg egy markáns csoportja a kiváló szervezőképességéről ismert Kovács Károly ügyvéd vezetésével mozgalmat indított a rendezett tanácsú városi jog elnyeréséért. Az egyik első lépés a helyi képviselőtestület tagjainak megválasztása volt. 1885. május 13-án ünnepélyes közgyűlésen mondták ki a határozatot. „Ami után hónapokon keresztül vágyva vágytunk, végre elértük! A város nagyközönségének óhaja a rendezett tanácsú várossá alakulással befejeztetett.” – írta 1885. május 17-én a Zala megye című újság.

Az első polgármesternek Kovács Károlyt (1885-1895) választották meg.

1890-ben az Ukk–Csáktornya vasútvonal megépítésével a város bekapcsolódott a vasúthálózatba.
1895-ig új gimnáziumot, villanytelepet, városházát, szállót, óvodát, pénzügyi palotát, téglagyárat épített a város.

Az első világháború szenvedései a várost is elérték. A mai külső kórház helyén hadifoglyok számára hatalmas barakktábort létesítettek, amit később internálótáborrá változtattak.

Az 1920-as évek során ismét fellendülés volt tapasztalható a város életében és ekkor, 1929-ben vált Zalaegerszeg megyei jogú várossá.  Ez időtájt épült meg a postapalota, a vasútállomás, a tűzoltóság épülete, a rendőrségi székház (a mai ügyészség), illetve a Notre Dame-rend kolostora Czobor Mátyás polgármester (1918-1936) és Mindszenty József apátplébános (1919-1944) időszaka alatt.

 

A zalaegerszegi református templom, Szeghalmy Bálint tervei alapján, 1942-ben épült erdélyi stílusban, fából és vörös homokkőből, nagy részben gróf széki Teleki Béla Zala vármegye főispánja kezdeményezésére, Fekete Károly alapító lelkész irányításával (az ő fia volt néhai Fekete György, Zalaegerszeg nemrég elhunyt díszpolgára, a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke).

A második világháború idején 1945 első hónapjaiban a német hadvezetés fokozott erőfeszítéseket tett, hogy a nyugat-dunántúli védelmét megerősítse, biztosítsa Ausztria és a dél-zalai olajmezők védelmét. 1945. március 29-én azonban a szovjet csapatok már elérték a várost, komoly ellenállásba nem ütköztek, így Zalaegerszegen nem voltak említésre méltó pusztítások.
A háború utáni választások az egész megyében erős jobboldali győzelmet hoztak, Zalaegerszegen is a szavazatok többségét a kisgazdapárt kapta, azonban a kommunista párt hatalomátvétele a város életére is hatással volt. A kommunista párt helyi szervezete az 1949-ig megtartott választásokon 10 százalék körüli eredményeket ért el, ám a helyi testület élére végül mégis ők kerültek.

Az 1956-os forradalomban Zalaegerszeg is tevékenyen részt vett.
A megmozdulások 1956. október 26-án kezdődtek, a sortűzben többen meghaltak és megsebesültek.
Ezt követően egészen a szovjet csapatok november 4-ei támadásáig a várost a Forradalmi Tanács irányította.

Az utolsó fél évszázadban jelentős volt Kustos Lajos tanácselnök (1967-1989) és Gyimesi Endre polgármester (1994-2010) városépítő tevékenysége.

A város címere a városi pecsét többször módosult rajzából alakult ki, a már 1247-ben álló kápolna és a 18. században épült plébániatemplom védőszentjét, Mária Magdolnát ábrázolva. A mai napig használatos címerben pajzs alakon Mária Magdolna látható, lábai alatt korbáccsal, babérkoszorús jobb kezét védelmezően a 16-17. századi végvárat jelképező stilizált vár fölé nyújtja. Bal karjában vállára fektetve hosszú szárú keresztet tart. A kibontott haja Jézus Krisztus lábának illatos olajjal való megkenésére és hajával való letörlésére utal. A korbács a bűnbánat egyik középkori szimbóluma. 


Zalaegerszeg Megyei Jogú Város elismerései

Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) 1968 óta Hild János-díjjal ismeri el a településfejlesztésben,
illetve a településrendezésben kiemelkedő eredményt elérő települések, illetve személyek munkáját.

1975-ben ezen a területen végzett munkájának elismeréseként Zalaegerszeg Megyei Jogú Város részesült Hild János-díjban.

 

Az Idősbarát Önkormányzat Díjat az Idősügyi Tanács javaslata alapján a szociális miniszter és a belügyminiszter alapította 2004-ben.
Az alapítók a díj adományozásával az eddigi eredmények elismerése mellett arra szeretnék figyelmet a felhívni, hogy a településeken az önkormányzatok tehetnek legtöbbet a komplex időspolitika érdekében.
A díjat pályázat útján azok a helyi önkormányzatok nyerhetik el, amelyek aktív tevékenységükkel – különösen a pályázati lehetőségek kihasználásával – elősegítik az időskorúak helyi szervezeteinek működését, illetve hozzájárulnak szabadidős programjaik megszervezéséhez. Továbbá a helyi közéletbe, illetve annak alakításába széleskörűen bevonják az időskorú polgárokat, illetve szervezeteiket.
2013-ban ezen a területen kimagasló teljesítményt nyújtó munkájáért Idősbarát Önkormányzat különdíjban részesült Zalaegerszeg, ugyanabban az évben az „Az év Zalai Idősbarát Önkormányzata” díjat is elnyerte.

Egy település vonzerejét nemcsak impozáns épületei, turisztikai attrakciói, gazdag programkínálata jelentik, hanem árnyas ligetei, illatozó virágai és kirándulásra csábító erdei is. Zalaegerszeg belvárosában úton-útfélen „mini-oázisokra” bukkanhatunk: a szivárvány minden színével telített virágokra, bokrokra, díszkertekre és fákra. Akár elmélkedni, akár pihenni, akár gyönyörködni kívánunk, Zalaegerszeg és környéke tökéletes alkalmat nyújt.
Az 1994 óta töretlen sikerrel működő, országosan ismert Virágos Magyarországért verseny célja a hazai kertkultúra felkarolása, támogatása és nem utolsósorban annak bemutatása és népszerűsítése. A mozgalom részeként évente körülbelül 350 település nevez be a hazai megmérettetésre, amely során megválasztják az ország legvirágosabb települését.
2015-ben a Virágos Magyarországért verseny fődíját Zalaegerszeg Megyei Jogú Város érdemelte ki. 2016-ban pedig a  Virágos Magyarországért verseny Év települése díjában részesült.
2018-ban megkapta a Virágos Magyarországért verseny Miniszterelnöki Díját. 2019-ben Zalaegerszeg a Virágos Magyarország közterületekre vonatkozó legmagasabb díját, az Arany Rózsa díjat kapta meg.

 

A Tehetségbarát önkormányzat-díjat olyan önkormányzatok nyerhetik el,
amelyek folyamatosan segítik a tehetséges fiatalok felkutatását, támogatását, és példamutató együttműködést folytatnak a tehetséggondozó szervezetekkel.

A kitüntetést 2020-ban, ezen a területen végzett példaértékű munkájáért Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata kapta.

Említésre méltó, hogy 2021 óta Zalaegerszeg továbbra is a legbiztonságosabb város az 50 ezer lakos feletti kategóriában.
A rendvédelmi és polgári szervek munkájának is köszönhetően Zalaegerszeg évek óta töretlenül viselheti ezen kategóriában a legbiztonságosabb város címet.
Ez a közbiztonság, biztonságérzet teszi településünket egy nyugodt, békés, élhető településsé.


Az alábbi képre kattintva megtekintheti Zalaegerszeg városának korábbi vezetőit, illetve életútjukat:


Vallomások Zalaegerszegről – kisfilm, amelyben közismert és köztiszteletben álló polgáraink vallanak a lokálpatrióta kötődésükről, a Zalaegerszeg iránti szeretetükről:


Zalaegerszeg vára – animációs film a középkori zalaegerszegi végvárról Johann Ledentu hadmérnök 1640-es metszete alapján: