Végül az 1.c osztály jutott nekünk. Örültünk, hisz sejtettük: mégiscsak a legkisebbek várják leginkább ezt az ünnepet! Rögtön nekiálltunk az ajándékok készítésének. Aztán kiosztottuk a szerepeket a műsorhoz.

A jelmezek elkészítésében számíthattunk szüleinkre, de sokat segített osztályfőnökünk, Gurnik Ferencné, Jutka néni is. A reggeli próbákat is vállaltuk a siker érdekében!

Eljött a várva-várt nap: kopogtattunk az elsősök ajtaján! Mikulás vezényletével megérkeztek a krampuszok és a szereplők. Csodálatos érzés volt látni a kicsik boldog tekintetét, a tanító nénik mosolyát! Nagy tapsot kaptunk előadásunk végén.

Elgondolkodtam: valaha én is ilyen kis elsős voltam, aki rácsodálkozik a világra, felhőtlenül örül az ünnepnek, tágra nyílt szemmel hallgatja a Mikulás szavát, kacag a krampuszok, manók kalandjain. Talán még megőriztem valamit ebből a boldog korszakból!  

Szóval, érdemes volt sokat próbálni, néhányszor korán kelni, hiszen örömet szereztünk – s ennél mi kell több? Jövőre is boldogan megyünk a kicsikhez!

Miszori  Míra  6.c
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola