Meglepődtem a pontos számokat hallva: mintegy 70 kiállító, 26 fajta díszgalambot, 6 fajta nyulat és ezen felül díszszárnyasokat mutatott be a nagyközönségnek. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember foglalkozik manapság e hobbival.

Körülnéztem a kiállítótérben, természetesen fotóztam, de igyekeztem beszélgetni is néhány tenyésztővel. Elmondták: az állatok gondozása mindennapos elfoglaltságot jelent. Olykor hosszú órákig foglalkoznak a teljesen eltérő külsejű, s ahogy elmondták, „más jellemű” galambokkal. A szárnyasok tartásához bőséges helyre van szükség. Ezért aztán nem meglepő, hogy elsősorban az idősebb korosztály képviseltette magát a tenyésztők között. Ők azok, akik több idővel rendelkeznek, s a megfelelő anyagiakat is tudják biztosítani a tenyésztéshez. Megtudtam: régen egész családok foglalkoztak díszgalambászattal, kisállattenyésztéssel.

A nézők közül leghálásabb mégis a legifjabb korosztály volt! A gyerekeket teljesen lenyűgözte a látvány, az állatok hangja, mozgása. Egy kisfiú, amint meglátta, hogy fotózok, azonnal telefont kért nagymamájától, követett, s ő is fényképezni kezdett a mobillal. Lehet, hogy újabb fotós született ott, akkor? Akkor már ezért megérte elmennem a rendezvényre!

Bőke  Norman  7.c
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola