A szabadság olyan jog, mely minden népnek jár. Az uralkodó osztály és a népek konfliktusa forradalomhoz vezet.

Így történt ez Európában, a népek tavaszán. S ez a tavasz köszöntött be 1848 márciusában Magyarországra. Fegyvert fogott a magyar nép, hogy kivívja jogos szabadságát, függetlenségét, és véget vessen a szörnyű elnyomásnak, megalázottságának.

Fiatal emberek voltak azok, akik együtt, egyet akarva, együtt gondolkodva hirdették meg a szabadság mindennél becsesebb eszméjét.

„S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerűlheti.”

Március 15-én vér nélkül győzött a pesti forradalom.  A márciusi ifjak nevei, tettei múlhatatlanul beleégtek történelmünkbe. A legnagyobb magyar, Széchenyi István így írt e napról:

„Barátom, csudákat éltünk. Nemzeti sorsunk hajszálon függött. Az első felvonás gyönyörűen sikerült.”

Ünnepi műsorunkban felidéztük az előzményeket, a dicső napokat, majd a szabadságharc győzelmes csatáit. S aztán megemlékeztünk a túlerővel szembeni hősies küzdelemről, egészen a világosi fegyverletételig.

Osztályfőnökünk, Bacsa Istvánné, Ildi néni és Németh Rozália magyartanárnőnk készített fel bennünket, hogy tudásunk legjavát nyújtva álljunk ki tanáraink és társaink elé.

A forradalom, az azt követő szabadságharc nem hozta meg a vágyott függetlenséget a magyar népnek. Mi, a márciusi ifjak késői unokái mégsem felejtjük el e nap emlékét. Soha, mert a dalban is így figyelmeztet minket a szerző:

„Ne feledd el, hogy szabadnak születtél…”

Szalai  Levente  6.a
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola