A palotában kedves sárkány uralkodói pár lakott. Volt egy rémesen engedetlen fiuk, aki folyton csak galibát csinált.

A kastély tornyában éltek Tűzköpőék. Az anyát Tüzikének, az apát meg Parázsnak hívták. Elsőszülött gyermeküket Lángosnak szólították, mert ő volt a legtehetségesebb tűzokádó palánta a birodalomban. Képességét szüleitől örökölte, ebben ők bizonyultak a legjobbnak.

Egy napon Tűzköpőéknek megszületett a második gyermekük, ő lett Sárika. Már akkor tudták, hogy ő más. Kezdetektől fogva sosem köhögött szikrát. Ahogy telt- múlt az idő, a helyzet mit sem változott, ezért a család bizony búslakodott.

Történt egyszer, hogy Lángos elhatározta: meg fogja tanítani húgának, hogyan kell tüzet köpni és füstöt eregetni. Erőlködött Sárika, de lógó orral tudomásul kellett venni: ő tényleg más.

Eközben a királyi bálteremben mulatság folyt. Igen ám, de a csintalan sárkányfi felgyújtotta az egyik szép, vörös bojtos függönyt. Rögtön lángra kapott az egész helyiség! Nagy riadalom tört ki, mert minden sárkány csak a tüzet tudta volna fokozni.

És lássatok csodát: egyszerre csak előugrott Sárika, és vizet kezdett fújni! Mindenki meglepődött a sárkánylány képességén. Boldogok voltak, hiszen nem váltak földönfutóvá – hála Sárikának!
Ha a mi Sárikánk el nem oltotta volna a tüzet, akkor az én mesém is tovább tartott volna!

Tóth Regina Angelika 5.b
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola