Azt mondják, valaha még nem éltek erre emberek, s akkor csakugyan állt ezen a vidéken egy óriási hegy. Nem messze innen lakott egy hatalmas földesúr. Rettegett tőle a nép. A gonosz uraság egyik nap elhatározta: ő bizony elhordatja jobbágyaival a hegyóriást, mert eltakarja előle a napot! Micsoda orcátlanság!

Szegény jobbágyok éjt nappallá téve dolgoztak, csákányoztak, talicskáztak. A föld szelleme pedig iszonyú dübörgésre, csattogásra ébredt. Ijedtében hatalmasat ugrott, a munkások pedig azt vették észre, hogy reng a talaj a lábuk alatt, majd megindul, s pillanatok alatt betemeti a gonosz földesúr várát. Percekig mozgott még a föld, aztán minden elcsendesedett. Az erődítménynek nyoma sem maradt. A hegy helyén széles domb terpeszkedett.

Hogy gonosz urukról, akit Landor vitéznek hívtak, megemlékezzenek a népek, elnevezték e helyet Landorhegynek.

Országh Levente 6.b
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola