Nagyon szeretem az irodalmat, a verseket, s mindig örömmel készülök. Most a költő „Áldalak búval, vigalommal…” című szép szerelmes költeményét kaptuk kötelező versnek, amit abból a verseskötetből tanultam meg, amit nemrég kaptam keresztanyámtól ajándékba. Szabadon választott versem pedig Kányádi Sándor Két nyárfa című alkotása volt.

A versenyre minden iskolából háromfős csapatok neveztek, sajnos mi most nem értünk el helyezést, de Mariann néni szerint is nyertesek vagyunk, mert a versek gazdagítják lelkünket, azt a szépséget, élményt, amit ilyenkor kapunk ajándékként magunkkal vihetjük.

Kicsit elkeseredtem, hogy mindig ugyanazok a diákok nyerik meg a versenyt, de tudom, hogy a szavaláshoz tehetség kell, s ők tényleg gyönyörűen adták elő a verseket.

A közelgő iskolai megemlékezésen ismét szavalok, most biztosan szebben adom elő József Attila versét, mert nem lesz bennem annyi izgalom.

Vörös Cintia
7.a
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola