A képregény a mai értelmében a XIX. században alakult ki Amerikában. A magyar képregény elnevezés először 1938-ban bukkant fel a Képes Regények sorozat kapcsán. Ezekben a zsebkönyvekben amerikai krimi és akció képregények alaposan átszerkesztett változatait találhatjuk meg. A szövegbuborékokat kitörölték, a narrátori szöveget kiegészítették, a képanyagot megvágták, átszerkesztették, míg végül az eredmény egy illusztrált regény lett. Miután ezeknek végül nem volt sok közük a képregényhez, így ez nem tekinthető a „képregény” szó közvetlen eredetének. Ez az összetett szó legközelebb 1948-ra válik általánosan elterjedtté, és jelentése is megegyezik a maival. Miután az adaptációs képregények 1955-től válnak Magyarországon egyeduralkodóvá, így téves a feltételezés, miszerint a képregény szavunk regények adaptációra utalna. A magyar talán az egyetlen nyelv, amely a regény szóból származtatja a képregényt.

Rengeteg képregény-kiadó van Amerikában, de Magyarországra csak kevés híres amerikai jutott el. Ilyen a Marvel, a DC, a DW (DreamWave),IDW. Sajnos Magyarországon nincsen akkora kultusza a képregényeknek, mint az óceánon túl, de azért rengeteg itthoni szakértő és kedvelő van. Szerény személyem is kedveli a képregényeket.

Itt jön a képbe, hogy miért kedveljük a képregényeket, mit ad, amitől érdekessé válik ez az irodalom és a képzőművészet egyesítéséből született remekmű. A válasz egyszerű.

A képregény olyan világot mesél el, amelyben hozzánk hasonló, de „szuperképességgel” rendelkező személyek vívják harcukat. A lelkükbe nézve semmi különbség a mai világ emberei között. Nemcsak a hős képregényekre igaz ez, hanem az összesre. Kiemelném a Transformers (Alakváltók) képregényeket, amelyekben a robotok teljesen mások, mint mi. Külsőre. Nekik is vannak gondjaik, vágyaik, érzelmeik. A képregényhősök (ezentúl szereplők) azok a személyek, akik a mindennapjainkban segítséget nyújtanak nekünk. Példának okáért: Egy fiatal dolgozó férfi, akinek a fejében az jár, hogy ő megaláztatásban dolgozik, akkor miért ne keressen másik állást, pedig ez álmai munkája, és még sokra viheti. Ám ekkor az általa egyik kedvelt szereplő jut eszébe, vegyük a Pókembert, az a személy is föladta, és rengeteg rossz következménye lett. A férfi ezért nem adta fel, és dolgozott tovább, összeszorítva a fogát, és végül meglett a jutalma.

Ez a képregény lényege, hogy támaszt nyújtson nekünk a mindennapokban. Kicsi elrugaszkodás a szürke hétköznapoktól. 

A képregény olvasása is egy művészet. Aki pár óra alatt kiolvas egy 40 oldalas kis újságot, az csak a szöveget nézi, ahhoz, hogy egy képregényt alaposan áttanulmányozzunk, ahhoz egy nap sem lenne elég, mivel minden apró képkocka egy-egy rejtett dolgot is tartalmazhat, ezért kell a képregényeket alaposan áttanulmányozni.

Végezetül személyes tapasztalatommal zárnám gondolataimat. Én szenvedélyes Transformers (Alakváltók) rajongó vagyok. Kedvencem az első és legeredetibb, a G1 (tehát első generáció), amelyet a Marvel forgalmazott, és az OnGoing – sorozat, amelyet pedig az IDW forgalmaz. Az utóbbi egy mai napig élő képregény-sorozat, szinte hetente jelennek meg az új epizódok, vagy átdolgozások, hiszen a képregény haladtával a történet és a történeti háttér is szépen lassan kialakul. Az Ongoing – sorozatnak 4 előzmény-sorozata van, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Kiegészítő képregények is vannak, az úgynevezett Reflektorfényben-sorozat, amelyben az egyes híresebb karaktereket mutatják be egy füzetnyi történeten keresztül. Két kedvenc szereplőm közül az első helyen említem Optimusz fővezért, aki az én példaképem is. Erős, bölcs, bátor, megvan benne a becsület, és a másokról való gondoskodás eszméje is. Ő számomra a legkedveltebb. A másik legkedveltebb karakterem az egy sorozat adaptációjából van. A Transformers Armada – sorozat egyik legjobb szereplője Csillagsikoly, a legemberközelibb Alakváltó, aki igazi katona.

Ezért olvasok én képregényeket, mert elrugaszkodhatok a világtól.

Markó Gergely (13.a)