Elindultunk első megállónkhoz, Trojane-hoz, ahol egy fánkozó és egy kilátó várt bennünket. Amint odaértünk, mindenki megrohanta a fánkozót és a mosdót. Ezután folytattuk utazásunkat Triesztbe, ahol megcsodáltuk a tengerpartot, és készítettünk egy csoportképet is. Következő megállónk a Skocjani-barlang volt, amit a földalatti Grand Canyon néven is emlegetnek. Ez egy hatalmas nagy barlang, ami nem csak mélységre, hanem hosszúságra is tekintélyt parancsol a vetélytársaival szemben. Nekem nagyon tetszett, hiszen ilyen élményben még sosem volt részem. Következő megálló egy temető volt, ahol első világháborús magyar hősöket temettek el. Ezt követően elindultunk Doberdóba, ahol lövészárkokat tekintettünk meg, majd koszorúztunk. Ezután elmentünk a szállásunkhoz, ami Szlovéniában volt.

Másnap korán reggel mentünk is tovább Tolmin felé, ahol egy kápolnát kerestünk fel. Ennek a kápolnának a története azért is érdekes, mivel itt szinte minden vallású ember harcolt, és ezért mindenféle motívum, címer is díszeleg rajta. Ez a kápolna elég magason volt, ezért busszal közelítettük meg, viszont egy idő után már a busz sem tudott menni, ezért gyalogolni kellett, ami meglehetősen fárasztó volt, mivel nagyon magasra kellett menni. Miután lejöttünk, egy labirintusba is bementünk, ami elég félelmetes volt, mivel teljes sötétség uralta, és először szinte egy út sem vezetett sehova. Mikor hosszú bolyongás után kiértünk, nem pihenhettünk túl sokat, hiszen folytattuk utunkat a Vindgar-szurdokhoz. Megmondom őszintén, ilyet még nem láttam. Egyszerűen gyönyörű és lenyűgöző volt, hogy a természet milyen csodákra képes, és ahogyan ki volt alakítva a fahíd, amin végigmentünk, olyan volt, minthogyha szinte a víz felett 3-4 méterrel lebegnél, és elég hosszú is volt. A visszafele úton, még egy nyugdíjas csoporttal is találkoztunk, akik egyesként mindenkinek köszöntek. Amint mindenki visszaért a buszhoz, elindultunk utolsó megállónkhoz, Bled-be. Itt elég sok időt töltöttünk el, és volt egy kis időnk megcsodálni a várost, valamint a híres tavat is. Ezután kerestünk valamilyen gyorséttermet a városban, mivel farkaséhesek voltunk, és már nagyon vágytunk egy kis meleg ennivalóra is. Szerencsére a buszsofőr tudott ajánlani egy jó gyorsbüfét, ahol megfizethető áron finom étellel tudtak szolgálni.

Mint ahogy a filmekben és mesékben is, egyszer minden jónak vége szakad. Elindultunk hazafelé, és azt mondták, hogy körülbelül 22:30-ra érünk haza, viszont a sofőr a végén azért belehúzott, és 22:00-ra már pakoltuk ki a cuccainkat a buszból. Összességében ez egy nagyon jó kirándulás volt, én nagyon élveztem, és a társaság is jó volt.

Polgár Dávid (8.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium