A Himnusz meghallgatása után elszavaltuk mi is ezt a verset, ami hazánkat, magyarságunkat jelképezi.

Idéztünk Erkel Ferenctől, aki húsz évvel később komponált zenét ehhez a gyönyörű költeményhez. Azt írta, hogy áhítat szállta meg, fülében megzendültek a pozsonyi harangok, és egy óra sem telt bele, megszületett a Himnusz zenéje. Hivatalos állami ünnepségen 1848. augusztus 20-án a budai Mátyás-templomban csendült fel először.

Felcsendült a Csík zenekar egyik szép népdala, majd egy hazaszeretetet tükröző verset szavalt el két társunk.

A műsorban szóltunk a kultúra fontosságáról. A magyar kultúrába minden érték beletartozik, amelyet tudósaink, művészeink, a magyar emberek eddig létrehoztak. S ezen alkotások nélkül milyen sivár volna életünk!

Ez az ünnep emlékeztet bennünket gyökereinkre, hagyományainkra, kulturális örökségünkre.

Ezeket nekünk is ismernünk és őriznünk kell, hiszen ezek az értékek biztosítják összetartozásunkat, nemzetünk fennmaradását.
 

Egy gyönyörű összeállítás is készült erre az alkalomra. Minden osztály leírt egy-egy versszakot a Himnuszból, s illusztrációt készített hozzá. Mindegyik egy-egy magyar népi motívumot ábrázol. Ezt a folyosón helyezték el a tanár nénik, reméljük, még sokáig díszíti iskolánkat.

Szép volt ez a kis ünnepség is, örülünk, hogy részt vehettünk benne szereplőként is.

Veiland Fanni
Vass Dorottya
5.a
Landorhegyi Általános Iskola, Sportiskola