Álomajtó
2013 május 31 - péntek
Voltam már rengeteg helyen, jártam sok városban, láttam ezernyi embert és milliónyi értéket a Földön. Meséltek már világjáró emberek életükről, kalandjaikról. Ódákat zengtek csodákról, melyekről sokan még álmodni se mernek. És mégis bizton állíthatom, hogy a legszebb hely, ahol ember járhat, az az álomvilág. Az álom a valóság egy kis darabkája, egy aprócska csoda, amely megvillantja a fényét egy pillanat erejéig. Mindenki bepillantást nyerhet ebbe a világba. Ám ez mindenkinél más és más. Az ember azt látja, amit az elméje elé tár. Ez benne a különleges, nem tudhatod, mit fogsz látni, miféle ajtó tárul eléd a rejtelmek útjának kapujában. Akár az élet. Nem tudhatod, mit tartogat számodra.
A mai napig élesen emlékszem minden részletére, mintha most is ott lennék. Érzem az égett fű szagát, marja orromat, ahogy lépdelek a száraz ágak erdejének sötétjén. A tomboló szél próbára teszi a kopasz fák erejét. A lábamnál tövisek mérge mar húsomba minden kósza lépésnél. Hiába is próbálnám elkerülni, én magam mit sem tehetnék ellene e helyen. Egy koplaló keselyű lebeg fejem felett, és én csak remélhetem, hogy nem rám vár. Itt, ahol már a végzet simogatja arcomat, s már csak a csókra várni, űzött vadként, félelmek közt vergődve nézek körbe a halott mezőn.
Ilyenkor az ember nem gondolkodik a jövőn. A múltba tekint, és minden sokkal tisztábbá válik. Én is ezt tettem. Hallottam a fülemben a barátok szavát. Láttam az önfeledt mosolyt kistestvérem arcán. Kedvesem karjának érintése szinte perzselte a bőrömet. Felvillant előttem gyermekem ártatlan tekintete, majd egyszeriben el is fújta a szél, s a sötétség karmaiba zárta mindörökké.
Jaj, Édesanyám! Hallom még utolsó intő szavaid, mielőtt még elragad az élet. Ez fáj a legjobban…
Majd hirtelen halkulni kezdett minden körülöttem. Nem hallottam többé szeretteim békés moraját. Már a keselyű is céljához ért, s leszállt egy vén, korhadt faágra. Onnan kémlelé a csúf, halott vidéket.
Dolgok, amik már soha nem térnek vissza, és szerettek, kik már nem hallhatják többé búcsúszavaink. Az élet szélsebesen száguld, és mi csak szaladunk utána. Ezért légy mindig tiszta szívű, ne hagyj időt a búnak és viszálynak. Egyszerűen maradj mindig emberi.
Gergely Hajnalka (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Tartalom megosztása: