A zenekar brácsásával, Horváth Márkkal, aki 12. évfolyamos szakácstanuló, váltottunk néhány szót a sikerről. Elmondta, az ötfős zenekar 2008 óta működik a fenti néven, de zenész múltjuk ennél régebbi. A két lány és három fiú alkotta csapat minden tagja még diák. Már két évvel ezelőtt is szerepeltek a keszthelyi fesztiválon, akkor ezüstminősítést értek el.

Szakmai segítséget Horváth Attilától, a Pálóczi zeneiskola tanárától kapnak. Eredeti, nem átdolgozott népzenét igyekeznek játszani. Felkérésből nincs hiány. Átlagosan havonta egyszer, nyáron még gyakrabban szerepelnek rendezvényeken, falunapokon vagy éppen táncházban húzzák akár reggelig is a talpalávalót.

Egyébként a banda tagjai valamennyien néptáncot is tanultak. – Erős volt a mezőny a Helikonon, a keszthelyiek és a kanizsaiak is nagyon jók voltak. Ezért bár reméltük a sikert, azért nem gondoltuk volna, hogy elsők leszünk – teszi hozzá.

– A mai fiatalok hogy állnak ehhez a műfajhoz?
– Egyre inkább kezdenek felé fordulni. Sokat kell hallgatni a népzenét, hogy igazán meg lehessen érteni. Egészen más hatása van, mint az egyéb zenéknek – mondja Márk majd büszkén hozzáteszi, az énekesük, Csonka Boglárka országos népdaléneklési versenyen kiemelt arany minősítést ért el. A sikerek további munkára sarkallják őket, Márk a brácsa és a tekerőlant mellé most kezdi tanulni a négy húros brácsán való játékot. A zenélés mellett igyekeznek népi hagyományokat is életben tartani.

(Zala-Lap, B. K.)