Amikor a Megváltó világra jött, maga volt a megtestesült szeretet, béke, öröm, irgalom, megbocsátás és remény.

Majd sok-sok év múlva megszülettünk mi, és megünnepeltük az első karácsonyunkat. Bár akkor még fogalmunk sem volt arról, hogy mi az az ünnep. Egy pislákoló gyertya vagy csillagszóró aranyozta be a mosolyunkat, nem volt szükség drága ajándékokra. Örömünk tiszta volt és őszinte. Az első karácsonyunkon még annyira hasonlítottunk a kis Jézusra…

Aztán ismét évek teltek el, és nemsokára karácsony lesz. Már rég’ nem azok vagyunk, akik voltunk. Minden eltelt évvel távolabb kerültünk a kisgyermektől, aki először pillantotta meg a karácsonyfát.

Éppen ezért most csukd be velem együtt a szemed. Egy pillanatra feledkezz meg a bevásárló listádról, a befizetendő csekkjeidről, az otthoni teendőidről. Felejtsd el, hogy igazságtalanul bántak veled, hogy megbántottak, hogy a dolgok nem úgy alakultak, ahogy szeretted volna, és hogy néha úgy érzed, hogy már nem bírod tovább. Felejts el mindent, és próbálj meg visszaemlékezni az első karácsonyra. Próbálj meg elcsípni egy képet, egy hangot, vagy csak egy illatot. Ha pedig találkoznál a benned lévő gyermekkel, engedd közel magadhoz, fogd meg a feléd nyújtott kezét, és éld át újra az első karácsonyt.

Sok-sok évvel ezelőtt egy közönséges istállóban megszületett egy különleges gyermek. Benned és bennem vajon megszületik? Már nincs sok hátra… Készítsük hát elő a jászlat, és adjunk helyet neki. Adjunk helyet a szeretetnek, a békének, az örömnek, az irgalomnak, a megbocsátásnak, és a reménynek.

Kiss Virág (11.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium