A ballagókat a maradó társak köszöntötték műsorral, és az ünnepeltek is ekképpen búcsúztak. Preisz Judit tagintézmény-vezető adott át elismerő okleveleket, Rosta Diána tanárnő pedig felidézte az elmúlt évek emlékeit szavakban és fényképalbum segítségével emlékezetes fotókkal.

A lányok életében egy jelentős szakasz zárul ezzel. Azoké az éveké, amikor is gyermekből felnőtté váltak a szülőházuktól távol, második otthonukban, barátok, tanárok között élve mindennapjaikat. Innét aztán sokfelé vezetnek majd az utak, indulni kell tovább.

Csak a kedvesség, a szívekbe zárt szeretet maradhat örök, minden más változik. Itt hagyják az utolsó léptek lenyomatát az orgonaillatú lépcsőkön, fiatalos csengő nevetést, titkolt zavart, elmorzsolt könnyet, egy emlékszalagot a kollégiumi zászlón és egy kis tavaszt.

(Zala-Lap, B. K.)