Az ünnepségen Fekete György professor emeritus, belsőépítész, a város díszpolgára méltatta Lugossy Mária munkásságát. Mint mondta a művész békévé oldja az emlékezést, világszínvonalon, monumentális erővel. A gránitszobrok ugyanis elpusztíthatatlanok, s rajtuk az alanyok feltámadásra várnak. A fájdalom és a művészi nyelv egyetemes. Az ego itt nem divatos önkifejezésként, hanem az égi és földi összeköttetés alanyaként jelenik meg.

Velkey Péter a művelődési osztály vezetője az ’56-os emlékévvel kapcsolatban elmondta, hogy a következő két hónapban számos kiállítás, ünnepség lesz a városban, és több kiadvány is készül majd. Úgy érzi, hogy 16 évvel a rendszerváltozás után még mindig nagyon nehéz a forradalomról beszélni, mert változatlanul sok az ellentmondás és feszültség az esemény körül. Szomorúnak tartja, hogy az oktatási intézmények részéről se vezetők, se tanárok, se diákok nem voltak jelen a kiállításmegnyitón. Márpedig a felnövekvő nemzedékeknek fontos lenne, hogy ne csak a tanórákon ismerkedjenek történelmi eseményekkel, hanem a művészeteken keresztül is.

Az ünnepség további részében Sinkovics Vitai András színművész műsorát tekinthették meg az érdeklődők. (Zala-Lap Kft., P. P., Z. A.)