Biztos emlékezetes marad
Útban szállásunk felé megnéztük Pankasz nevezetességét, a haranglábat, s őszintén bevalljuk, legalább ennyire érdekeltek bennünket a körülöttünk futkozó nagytestű pulykák és más háziállatok városi gyerekek lévén.
Gyorsan megérkeztünk Szalafőre, a Hubertus Vendégházba. Hamar megszerettük a hangulatos, búboskemencés nappalit, a kis hálókat, amelyeknek legnagyobb varázsa az volt, hogy sosem találtuk semminket/ de a másét igen /. 3 napig ez volt a főhadiszállásunk, innen indultunk minden nap kalandozni.
A több kilométeres gyalogtúrák egyáltalán nem szegték kedvünket, útközben indulókat, versikéket gyártottunk élményeinkről, melyekből nem volt hiány.
Ha nagyon elfáradtunk, vendéglátónk, Zsolti bácsi a segítségünkre sietett, így utaztunk lovaskocsin s autóban egyaránt.
Jártunk a pityerszeri Falumúzeumban, kerestünk kincseket árkon-bokron , szomszéd néni kertjén kereszetül GPS segítségével. Álltunk fél lábbal Szlovéniában, piknikeztünk zöldhagymás zsíroskenyérrel, ami roppantul jólesett a több kilométeres gyaloglás után. Íjaztunk, célbalőttünk, s a látottakról, hallottakról jó hangulatú vetélkedőkön adtunk számot.
Másnap fűztünk gyöngyöt, agyagoztunk, s alkotásainkat haza is hozhattuk. Egyik legnagyobb élményünk az éjszakai bátorságpróba volt, melynek végén természetesen mindenki azt mesélte, hogy ő egy cseppet sem félt, de a vadakat felverő, rémisztő sikongatások másról árulkodtak.
Nagyon élveztük az esti számháborúkat, játékos vetélkedőket is.
Utolsó napra is maradt látnivaló és szórakozás. Busszal ellátogattunk a magyarszombatfai Őrségi Vadászati Kiállításra,ahol ámulattal hallgattuk veztőnk vadász élményeit, majd kiadós gyaloglás után megérkeztünk Velemérre, a Szentháromság-templomba, melyet a „Fény templomának” is neveznek. Maga a templom s a róla szóló történetek is nagyon érdekesek voltak.
Az ablakon beszűrődő felkelő nap fénye azt a freskót világítja meg, amelyiknek éppen ünnepe van. Csodálkozással vegyes izgalommal próbáltuk ki, hogyan festik lilára, zöldre, kékre pólóink a templom falát a rájuk vetődő fény sugarai.
Innen a szentgyörgyvölgyi református templomba mentünk, hogy megcsodáljuk a kékre festett fakazettás mennyezetet és karzatot, majd a jó étvággyal elfogyasztott ebéd után Őriszentpéterre indultunk, tekézni.
Sajnos, gyorsan elrepült a 4 nap, s mi fáradtan, de rengeteg élménnyel, ismerettel gazdagodva tértünk haza.
Ezúton is köszönjük ezeket a felejthetetlen napokat kísérő tanárainknak, valamint Andris Csilla néninek, a pályázat készítőjének.
Kiss Benedek, Léránt Kata, Matyovszky Borka,
Kovács Klaudia, Pintér Bettina, Pintér Anna
a zalaegerszegi Eötvös József Általános Iskola
5.a osztálya nevében
Tartalom megosztása: