Csak a foci, a foci!
Aztán szüleim a futballra gondoltak, leginkább azért, mert már kisgyerekként állandóan meccseket néztem a tévében. Pedig az udvaron eleinte, bevallom, botladoztam. Három éves koromban Norbi bácsi volt az első edzőm – ekkor még kapu közelébe se kerültem.
Később Csaba bácsi tett a kapuba, mert engem tartott a legbiztosabb kezűnek, és látta rajtam: szívesen csinálom. Nagy élmény volt, mikor egy tornán elsőként az én kezembe került a trófea, amit nyertünk. Azóta hat kupám és kereken 50 érmem van!
Példaképem Manuel Neuer és Petr Czech.
Minden nap van edzésünk, vasárnap pedig tornákon veszünk részt.
Nagyon szeretem a focit, télen – nyáron kinn vagyok a pályán. Azt hiszem, még nyugdíjas koromban is a kapuban szeretnék állni!
Szüleim biztatnak, támogatnak, köszönöm nektek, Anya, Apa!
Mindig győzelem a cél!
Szekér Bálint 5.a
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola
Tartalom megosztása: