Csalódás

Hazudsz, pedig tudod, mennyire fáj,
S nem érted viselkedésem okát.
Azt hiszed, naivan nem látom át,
Milyen is a te igazi orcád?

Az arc, melyet először megláttam,
Az érzés, mit a szívembe zártam.
Sok hazugság, mit mindig elhittem,
És most ezért drágán megfizetek.

Fizetek a sok elvesztett percért,
Örök viszonzatlan szerelemért.
Te voltál az életem értelme,
De immár álmaim odavesztek.

Sötétség költözött a lelkembe,
Űr keletkezett árva szívemben.
Reménysugár tovatűnt belőlem,
Minden megszűnt létezni körültem.

Németh Petra (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium