A Kárpát-medencében gyűjtött 300 ezer népdal, hihetetlenül nagy szám, volt miből válogatni tehát az ismeretterjesztő műsor repertoárjába. (Sajnos népzenénk, néptáncunk és népdalunk nemcsak hogy színpadi produkcióként van már csak jelen, ha jelen van, de még magyarázatra is szorul helyenként.) Dunántúli dalok mellett erdélyi nótákból adtak elő néhányat a gimnazistáknak.

A hangszerek közül hegedű, brácsa, nagybőgő, különböző furulyák, koboz, doromb, tekerő vagy a „pogány” korszakunkban használt zúgattyú (mágikus hatása gyorsan elérte a fiatalokat) szólalt meg az előadók tudása révén.

Végül a népi hangszereken való játék elsajátítására bíztatott Horváth Károly. Ez utóbbi lehetőségre minél több iskola fokon van ma már lehetőség. Fontos is lenne, utolsó perc is van ehhez, hiszen kihaltak a magyarországi zenész dinasztiák, az utolsó dudás, Pál István 92 éves. Szükség van elhivatott fiatalokra, akik tovább viszik a lángot.

(Zala-Lap, B. K.)