Hangya Krisztina a Colorban kezdte pályafutását, majd a sors hozta néhány fordulat után saját varrodát tudhatott magáénak, ahol francia tervezők elképzeléseit valósítják meg. Mindehhez szüksége volt egy megoldást kereső hozzáállásra, önállóságra, kudarcok adta erőre és nem utolsó sorban nyelvtudásra is.

– A mai fiataloknak nem könnyű a helyzete, de kitartással sok mindent el lehet érni. Az biztos, hogy a céltalanság nem sok jót hoz. A mi osztályunkból 90 százalékunk továbbtanult és most mindenki jó helyen dolgozik, ha nem is mindenki a saját szakmájában.

El lehet érni bárhová, bárhonnan, ha az ember akarja – és már sorolja is a neves francia tervezőket, akikkel szívesen dolgozik együtt. Ügyel ruhák cérnaminőségétől a letűzéseken át a végső megvalósításra. Ennek megfelelően belelát a trendekbe, melyre manapság a széles skála a jellemző. – Fontos a jó minőségű alapanyag, az ízlésesség, az extra ruhákat pedig viselni kell tudni.

– Ő maga, kisgyermekes anyukaként a praktikumot, a sportos eleganciát és a kiegészítőket helyezi előtérbe. László Edina a nyomott anyag tervezés mellett tette le a voksát. Foglalkozott már sok mindennel, melyből a grafikát emeli ki. Ez utóbbiak feltűntek már számítógépes játékokon, angliai teáskészleten, kis szériás helsinki ruhákon, vagy éppen gördeszkákon.

A tervezés mellett a szombathelyi főiskola kézműves szakán tanít. Állított már ki úgynevezett hordhatatlan kollekciót, újrahasznosítható anyagokból ruhákat, tervez párnákat, formaruhákat, sőt műveit művészien le is fotózza, sőt pártolja a Magyarországon, még kevésbé elterjed képregény műfajt.

– Sok tehetséges fiatal van, állandóan piacon lenni nagy munka. Mindig újnak kell lenni, miközben nem nagyon lehet már újat kitalálni – mondta végül, miközben az egyediséget hangsúlyozta. Ez utóbbi látszik divatba jönni, a kis szériás kollekciók a tömegtermelés ellenében, a kínai alapanyag helyett az európai minőség, tette hozzá.

(Zala-Lap, B. K.)