Életem története
társaimmal együtt, néha megemelt, kinyitott valaki, de semmi más érdekes nem történt velem.
Ennek az egyhangúságnak azonban egyszer csak vége szakadt: egy bevásárlókosárba kerültem, mert
megtetszettem egy kislánynak, aki megvetetett engem az édesanyjával.
A külsőmet nagyon vidámnak találom, fehér alapszínemet vicces feliratok, csillagok és smiley-k díszítik. Nem is értem, miért nem vettek észre előbb a gyerekek!
Gazdám általában jól bánik velem, naponta rendbe rakja belsőm tartalmát, néha le is szokott törölgetni. Gyakran előfordul azonban az is, hogy durván landolok az iskolatáskájában. Ilyenkor biztosan madárnak néz, mert repülve érkezem hol ide, hol oda. A tartalmam ilyen esetekben megsínyli az utazást, némelyik íróeszköznél törés következik be.
Nem unatkozom, nap mint nap helyt kell állnom. Mivel elválasztó rekeszem nincsen, ezért a tollak és a ceruzák viaskodását is gyakran el kell csitítanom. A kis hiúk mindig azon vitáznak, ki a szebb és a hasznosabb. Szerintem mindnyájan fontosak, úgy ahogyan én is. A színes ceruzákkal is van egy kis gondom: a belsőm már több színben pompázik, mert állandóan nyomot hagynak rajtam a hegyeikkel.
De sosem panaszkodom, hálás vagyok, hogy gazdára találtam. Örülök, hogy az unalmas, polcon mtöltött idők után ilyen mozgalmas napokban lehet részem. Örömmel tölt el, hogy értelme, célja lett az életemnek!
Bruszik Anna 5.c
Landorhegyi Általános Iskola, Sportiskola
Tartalom megosztása: