A 2004. december 5-i népszavazás kudarcával ez a lélek majdnem meghalt. 2010-ben a kettős állampolgárság törvénybe iktatásával lehetőséget kaptak a határon túli magyarok – mondta Velkey Péter, majd így fogalmazott: Nem egy-egy politikus, hanem mi, egyszerű emberek, magyarok, szlovákok, szlovének, horvátok, románok határozzuk meg a népek sorsát, ha őrizzük az összetartozást.

Szeli Gábor a múltidézés során személyes élményeket is felidézett: Fiumében született nagyapáit és általuk a családot ért csapásokat.

– Emlékezni jöttünk, ahogy emlékezik az egész magyar ajkú világ a Kárpát – medencében, az Őrvidéktől a Gyimesekig és azon túl, a földkerekség minden zegzugában. De ki a magyar? Illyés Gyula szavai alapján, akinek fáj Trianon. 90 évvel ezelőtt amikor a szerződést aláírták megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, 10 percre leállt a közlekedés, bezártak a boltok.

Az ország a legmélyebb nemzeti gyászba borult. A terület 71, a lakosság 64 százalékát, az erdők, vizek, ásványkincsek, vasutak nagy részét elcsatolták. Etnikai elveket nem vettek figyelembe. A tárgyalások kezdetekor (1920. január 7.) a magyar küldöttséget házi őrizetben tartották, így azon nem tudtak részt venni.

Később, január 16-án, amikor már a kérdést eldöntötték, gróf Apponyi Albert bravúros szónoklata ellenére is tartották magukat az 1919-ben megállapított határokhoz. A diktátum aláírói nem vették figyelembe a magyar nép ezer éves béke fenntartó tevékenységét. A magyarokról hiányos történelmi és földrajzi ismeretekkel rendelkeztek – idézte fel a történteket Szeli Gábor.

– Ma azokra a magyarokra emlékezünk, akik megtartották ezt a hazát, beszélik Kazinczy nyelvét, éneklik a Himnuszt. Az adhat erőt, ha múltunkat nem felejtjük, tiszteljük, felnézünk nagyjainkra.

Az egybegyűltek közösen elénekelték a magyar és a székely Himnuszt, valamint a Szózatot.

(Zala-Lap, b. k.)