Kedd este fél 10-kor volt gyülekező a sportcsarnok előtt, 10 órakor az indulás. A buszon aludtunk, míg elértünk Romániába (már amennyiben valaki tudott aludni azon az igen-igen kényelmes buszon).

Első nap Csucsára és Bánffyhunyadra mentünk. Templomokat és régi épületeket tekintettünk meg, majd indultunk tovább a szállásunk felé. Útközben Parajdon lementünk a sóbányába, amit nagyon élveztük, mert a friss levegő mellett játékra is lehetőség volt. Este elértük pihenőhelyünket, Csíkcsomortánt: a „Szellő Szálló”-t. Itt már meleg vacsorával vártak minket, és elfoglaltuk szálláshelyeinket. A szomszédos épület kis árváival is találkoztunk.

Csütörtökön a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz látogattunk el. Ott ettünk finom kürtöskalácsot. Elképesztő kilátásban volt részünk az utazás közben a csodálatos helyeken. Ez a nap meglepetést is tartogatott számunkra. A programban eredetileg nem szereplő Balu Kalandparkba mentünk, ahol valamennyien jól éreztük magunkat. Este átadtuk az árváknak adományainkat is, melyeket szívesen hoztunk.

Pénteken a Gyimeseket, az 1000 éves határt néztük meg, és megkoszorúztuk a 2012-ben állított kopjafát a Nyerges-tetőn. Délután visszatértünk szállásunkra, és fákat, virágokat ültettünk a tőlünk nem messze lévő iskola udvarán. A pályázat értelmében ugyanis közösségi munkát is kellett vállalni. Este „otthon” búcsúest (mert másnap már indultunk hazafelé) és Ki mit tud? volt, ahol összemértük tudásunkat az itteni gyerekekével. Táncoltunk, énekeltünk és jól szórakoztunk.

Szombat délelőtt Csíkszeredán az angyalos templomot néztük meg. Délután elmentünk megkoszorúzni Farkaslakára Tamási Áron sírját, és a házát is megnéztük, ahol egy idős bácsi (Tamási testvérének a fia) tartott a híres erdélyi író életéről egy rövid előadást. Utána Korondra mentünk pár emléket és ajándékot venni otthonra. Estefelé a hazaúton megnéztük a Tordai-hasadékot, de sajnos nem mentünk fel.

Kora reggel, vasárnap hajnali 4-kor értünk haza. Mindenki örült a visszaérkezésnek, és végre aludhattunk az otthoni kényelmes ágyunkban.

Nekem nagyon tetszett ez az út, nagyon sok élménnyel lettem gazdagabb, sok minden jót láttam, hallottam és csináltam. Én is nagyon örülök, hogy itthon lehetek, de a szívem egy kicsit örökké visszahúz azokhoz a gyönyörű tájakhoz, hiszen az ember (ha csak nem ott lakik) nem minden nap lát ilyen szinte felfoghatatlan és csodálatos dolgokat.

Száraz Dániel (8.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium