Dr. Gyimesi Endre polgármester beszédében felelevenítette a könyvheti rendezvények több évtizedes történetét. Mint ismeretes, Supka Géza 1927-ben Miskolcon vetette fel először a gondolatát olyan könyvnapok megszervezésének, mely bemutatná évente a frissen megjelenő kortárs műveket. Az első alkalommal Móra Ferenc Ének a búzamezőről, a második évben, pedig Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című remeke debütált. 1955-ig Könyvnapokról beszélhetünk csak, ezt követően keresztelték el az országos eseményt Ünnepi Könyvhétre. Egyszer fordult csak elő a hosszú évtizedek alatt, hogy nem rendeztek könyvhetet: 1957-ben az írók így tiltakoztak az ’56-os forradalom és szabadságharc leverése ellen.

A polgármester szerint viharfelhők most is vannak a könyvszakma egén: az állam egyre inkább kivonul a könyvszakma támogatásából, s csökken a folyóiratok kiadásának szponzorálása is. Mindezek ellenére azonban örömteli, hogy idén közel 350 kiadvány lát napvilágot, s csak Zalaegerszegen tizenhárom könyveheti programmal emlékeznek meg az olvasás és az írás fontosságáról.

Péntek Imre költő, a Pannon Tükör főszerkesztője a rendezvényt megnyitva elmondta, hogy a könyvhét nem más, mint egy országos kipakolás, ahol a kiadók mindent beleadnak, hogy elnyerjék az olvasók, azaz a vásárlók kegyeit. A rendszerváltozás után ugyanis a könyveladás is verseny lett, ám „a hazai irodalom rossz sanszokkal indul”. A központtól egyre kevesebb forrás érkezik a kiadókhoz, akik nem adják fel: újabb és újabb forrásokat, szponzorokat keresnek.

A főszerkesztő szerint vidéken még így se olyan rossz a helyzet, mert az önkormányzatok sok esetben szűkös költségvetésük ellenére mégis felvállalják a helyi alkotók támogatását. Segítve ezzel a vidéki tudományos műhelyek – levéltárak, múzeumok – szakmai kiadványainak megjelentetését is. Mindez, pedig szükséges a szellemi felzárkózáshoz. (Zala-Lap Kft., P.P., S.P.)