Elsősorban az önmegtagadás, a lemondás időszaka ez. A böjt azonban nem csak testi megtagadást jelent, hogy lemondok pár szelet csokoládéról vagy cukorkáról, amit annyira szeretek, netán nem eszem ezt meg azt össze-vissza, amit otthon találok a hűtőszekrény mélyén. Esetleg, ha elém raknak valamit, azt mind megeszem, hogy ne kelljen kidobni. Bár igaz, hogy ez mind szép és nemes cselekedet, de csak akkor, ha szívből teszi az ember, és örömmel tölti el, hogy másokon segíthetett, még azzal a pár száz forinttal is.

Azonban a böjtöt lelki értelemben is gyakorolnunk kell. Gondolok itt például szavaink böjtöltetésére, vagyis hogy nem mondok rosszat másokról, illetve rossz gondolataimat megfékezem, sakkban tartom. Bár az lenne a leghelyesebb, ha az ember nem is tenne ilyet, de ha mégis, akkor ebben az időszakban jobban figyeljen oda rá. Hisz a negyvennapos bűnbánatban nem csak az a feladatunk, hogy Isten előtt meggyónjuk bűneiket, részt vegyünk a szentmiséken, hanem az szintúgy, hogy meg is tartsuk ezt a tiszta állapotot. Most biztos felmerült mindenkiben az a kérdés vagy állítás, hogy ez nehéz lesz. Nehéz lesz, ezt nem tagadom, de soha sem szabad feladni! Hisz csak akkor lesz teljes, és felemelő a jutalom, ha a cél érdekében mindent megteszünk. És a mi jutalmunk jelen esetben az örök élet, s az a tudat, hogy büszkék lehetünk magunkra, hogy végre ezt is meg tudtuk valósítani. Nem sokkal jobb érzés, mintha ajándékot vennénk magunknak? Dehogynem, hisz jobb adni, mint kapni, vagy jelen esetben jobb megtenni mindent, mint feladni az elején.

Végül Anselm Grün bencés szerzetestől a Böjt- Test és lélek imája című művéből szeretnék idézni, s ezzel lezárni gondolataimat.

„Aki nem böjtöl, az egyben annak adja a tanújelét, hogy ő már valami mással töltekezett be, de nem Istennel; aki nem böjtöl, abban jóllakik és elalszik az Isten utáni éhség és vágy, aki nem vágyakozik, az nem virraszt, és aki nem virraszt, azt alva fogja találni az érkező Vőlegény. – A böjt a test kiáltása Isten után, kiáltás a mélységből, abból a szakadékból, ahol a legmélyebb sebzettségünkkel és beteljesületlenségünkkel találkozunk, és ahol engedjük mindezt Isten mélységeibe hullani. A magunk mélységében ui. Istennel találkozunk. Erőtlenségünk mélysége Isten mélysége után kiált: „abyssus abyssum invocat”. örvény az örvénynek kiált.”

Korcsmár Flóra 11.b

Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium