Ezután elindultunk, hogy megnézzük Kinizsi sírját és itt készült az első osztályképünk is. Lepihentünk egy negyed órára, majd visszamentünk a buszhoz, ami Herendre vitt minket.

Ott elmentünk a minimanufaktúrába, ahol bemutatták a herendi porcelán készítésének lépéseit. Minden darabot kézzel készítenek és festenek. Rengeteg munka van egy-egy porcelántárgyban. Már értem, miért ilyen drága.

Herend után elindultunk Veszprémbe, hogy megkeressük a szállásunkat. Egy koleszban szálltunk meg, ahol hármasával, négyesével kaptunk egy-egy szobát. Az este nagyon jól telt, sokat nevettünk, szórakoztunk.

Másnap reggeli után elmentünk vásárolni, majd városnéző sétára indultunk.

A séta után – az állatkert felé menet- kitérőt tettünk a kilátóhoz. Az út felfelé végtelennek tűnt, ezért zenehallgatással múlattuk az időt. Az állatkert fölött lévő kilátóból gyönyörködtünk az elénk táruló veszprémi panorámában. Szerencsére a kilátónál gondoltak azokra is, akik elfáradtak, nekik pihenőhelyet alakítottak ki. Mi is itt lazítottunk picit,majd pár korty és falat után már indulhattunk is vissza. A kilátótól az állatkert felé pár kép készült az erdős tájról, amely elbűvölt mindenkit. A visszafelé vezető út már könnyebb volt, a nap még ugyanúgy, kitartóan sütött, de a zene megint könnyített kicsit a helyzetünkön.

Az állatkert bejáratánál mindenki kapott karszalagot, amelyet még sokan ma is viselnek. Mikor beléptünk, kisebb csapatokra tagolódtunk, és megbeszéltük, hogy két óra múlva ugyanott, a bejáratnál találkozunk, és így barangoltuk körbe az állatkertet. Sok érdekes állatot láttunk a világ minden tájáról. Ilyen volt például a gyűrűsfarkú majom, amelynek nemrég született meg a kölyke. A csimpánzok is nagyon jól szórakoztattak, közvetlenek és nagyon aranyosak voltak mindenkivel, és csak úgy osztogatták a puszikat. Láttunk még rajtuk kívül gyönyörű, vicces, ám megdöbbentő állatokat is, amit most hosszú lenne felsorolni.

A következő megálló Tapolca volt, ahol a Malom-tavat néztük meg. Zsóka néninek volt egy kis meglepetése az osztály számára. Mindenki kaphatott egy kétgombócos fagyit, és ennek nagyon örültünk. A tó mellé kisebb padokat helyeztek, de mi a tó szélén ültünk le, és ott fagyiztunk.

Ezek után már csak a hazafelé volt hátra. A móka, a viccelődés még a buszon sem maradt el.

Budai Zsófia, Gyarmati Anna, Árr Gitta 7.b osztály
Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és AMI