– Sportos iskola élén azt hittem testnevelő végzettsége van.

– Mindig sportoltam, asztaliteniszeztem. Ifjúsági csoportban az országos 30 között voltam, majd 18 évig játszottam NB II – ben. Ma teniszezem.

– A könyvtár és a matematika hogyan illik össze?

– A könyvtáros nagyon jó szak. Szinte faltam a könyveket. De igazából azt a logikát szerettem, ami a könyvtár elrendezésében volt. Ebben hasonlított a matematikára. Akkor még nem volt számítógépes katalógus és ha jöttek egy kéréssel, például az eszkimók csókolózási szokásáról akaratak információt, hát nagyon utána kellett gondolni, hogy hol keressem. Ez tetszett benne.

– Ön nem csak szívesen kutakodik, de a megújulás híve is.

– Akár pedagógusként, akár vezetőként sok újdonságot igyekeztem bevinni az iskolába. Kezdődött azzal, hogy már az első osztályomat táborba vittem nyáron és ez utána is mindig így volt. Lebicikliztünk 35 kilométert, mindegy milyen időben, Camping kerékpárral. Őrültnek néztek. De kell a gyerekekkel olyan kapcsolat, ami iskolán kívüli. Ez annyira jó köteléket adott, hogy az első osztályommal nemrég volt osztálytalálkozónk és nemcsak a diákok, de a szüleik és a gyerekeik is eljöttek. Három generációs találkozó volt.

Ma talán furcsán hangzik, hogy lehet szeretni a gyerekeket és a kollégákat. De lehet. Ugyanilyen fontos a közösségi élet. Több mint 800 diák jár az intézménybe, akik többsége részt vesz az iskolán kívüli programokon. Szeretnek összejönni, nem kell kötelezővé tenni. Bár ezek legtöbbje a sporthoz kapcsolódik, legyen házon belüli futóverseny vagy olyan nemzetközi rendezvény, mint a békét jelképező Világharmónia Futás.

– A kitüntetés feltételei között volt, hogy országos tanulmányi sikereket érjenek el a diákok. Ezek sportos eredmények?

– Informatika szaktárgyi eredmények. Még mai is csak felső tagozatban kötelező az informatikaoktatás, de a mi iskolánk 1993 – ban e tárgy Dunántúli bázis iskolája lett. Így ezek az eredmények hozták elsőként az országos hírnevet. Három éve vagyunk közoktatási típusú sport iskola, amiből országosan is csak 63 van, Zalában még Keszthelyen van egy ilyen iskola. De országosan is egyedül álló, hogy általános iskolának saját (fenntartói) tulajdonában van műfüves, kivilágított pályája.

Sikeres vállalkozás volt a sport felé nyitni, mert egyébként talán nem is lenne már ez az iskola. Hiszen a környéken idős korú lakosság él. A beiskolázás a sport osztályba tavaly már jelentős túljelentkezés mellett történt, ezért indítottunk még egy sportos irányultságú osztályt is. De nincs okunk panaszra a létesítményi felszereltség terén és számos élvonalbeli sportoló került ki az iskolánkból.

– Mondják, hogy Ön menedzser típusú vezető. Szereti ezt a jelzőt?

– Ma már nem. Elcsépelt. Annak idején, amikor elmondtam, hogy menedzser típusú vezetésre van szükség és ki kell alakítani az iskola imidzsét, sokan a tantetsületből felhördültek, hogy mi ez, ne felejtsük el, hogy ez nem gazdaság, hanem iskola. Tudomásul kell venni, hogy ma ilyen a világ. Az iskolának is adni kell ilyesmire.

– Melyek a legújabb újdonságok az iskola életében?

– Egyedül álló az úgynevezett kutyás óránk, mely során külön e célra kiképzett eb is jelen van, segítve a gyerekeket a munkában. Többször megpróbáltunk már a lányoknak kosáredzést tartani, de kudarcba fulladt. Most olyan edzőket sikerült megnyerni, mint Gellér Sándor és Gulyás Ildikó. Velük működik a dolog és a szülők is csodájára járnak. És nemrégen az iskola vásárolt egy defibrillátort. A tornacsarnokban tartjuk, mivel sok sportoló gyerek és felnőtt fordul meg itt. És természetesen a állandóan a lakosság rendelkezésére áll.

– Tervek?

– Kinőttük az edzőtermeket és a pályákat. Szeretnénk még pályát, ha nem is műfüveset, de rendezett talajú, védettet. És nagy álom, hogy a lakótelepen, ahol én is élek, épülhessen egy sportcsarnok. Mivel, annak ellenére, hogy idősek élnek errefelé, itt van a legtöbb oktatási intézmény, akik a testnevelés órákon mind terem hiánnyal küszködnek. Talán a fiatalság is jobban idetalálna így a Landorhegyre.

– A díjátadás országos konferencia keretében zajlott. Mi ragadta meg itt leginkább?

– Nagyon sok jó előadás volt. Köztük Jókai Anna, akit én inkább hallgatni szeretek, mint olvasni, mert olyan szellemiséget közvetít, mai nagyon közel áll hozzám. De leginkább dr. Csermely Péter szavai hatottak rám, aki a tehetségekről, mint hátrányos helyzetűekről szólt. Mert az egyébként hátrányos helyzetű gyerekekre odafigyelünk, a tehetségre meg azt mondjuk, ő úgy is tudja, majd kinövi magát. Nekik is lehetőséget kellene keresni.

(Zala-Lap, B. K.)