Korcsolyáztunk
A korcsolyára a 9. évfolyammal közösen mentünk. Én nagyon féltem, mert soha nem korcsolyáztam. Persze nem voltam egyedül az eséstől való félelmemmel. Egy lány az osztályomból már a bemelegítésnél elesett. Akkor ijedtem meg nagyon. Remegett a lábam és a kezem is. Mi lesz, ha én is így járok, mi lesz, ha előre esek, és betörik a fejem? Nagyon izgultam. Szerencsére az oktatónk és a tanáraink nagyon rendesek voltak. Segítettek abban, hogy megálljak a lábamon, és elmagyarázták, hogyan fékezzem le magam.
A korcsolyázás során volt kötelező feladat, amit meg kellett csinálni, de volt szabad program is. A kötelező feladatok olyanok voltak, mint például átcsúszni egyik szakaszból a másikba, vagy aki ügyesebb volt, az már körbe is korcsolyázhatta a pályát. Az első két alkalommal még nagyon nehezen ment, de azért egyszer sem estem el. Voltak késők, köztük én is, voltak, akik be sem mertek jönni a pályára, mert annyira megriasztotta őket a jég látványa. Harmadszorra már sikerült mindenkinek belerázódnia. Akkor osztottak fel minket három csoportra: a profik, a közepesen jók és az újszülöttek. Meglepő módon nekünk, az újszülötteknek is jól ment. Akadálypályát építettek, szlalomozni kellett, a profiknak pedig már ügyesebb feladatokat kellett megoldani. A szabad program természetesen nagyon jó volt, nagyon élveztük. Egymás kezét fogva húztuk egymást a pályán körbe-körbe.
Félelmeimtől eltekintve én nagyon büszke vagyok magamra, mert ahhoz képest, hogy részemről teljesíthetetlennek tűnt ez a feladat, elég jól belejöttem. Mindhárom csoportból egész jól vettük az akadályokat, és remélem, lesz még folytatása a korcsolyázásnak.
Pósza Veronika (8.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Zalaegerszeg
Tartalom megosztása: