– Ha az ágyak összdarabszámát nézzük, nem lényeges a különbség, néhány szakterületet azonban nagyon súlyosan érint a szaktárca intézkedése – fogalmaz elöljáróban dr. Csidei Irén főigazgató, majd ismerteti a részleteket. – A belgyógyászati szakmákat 28, míg a sebészetet 20 ágyszámmal érinti a csökkentés. Azaz a 175 helyett 147 ágyon fogadja a betegeket április 1-jétől a belgyógyászat, a sebészeten pedig a 100-ból 74 ágy marad. Ezen osztozik az általános és érsebészet, valamint a szívsebészet 44:30 arányban.

Ugyancsak nagy horderejű a változtatás a pszichiátriai aktív ellátásban, ahol – bár nagy szükség lenne rá – 24 ággyal lesz kevesebb a jövő héttől. De hasonlóan érzékenyen érinti intézetünket az infektológia, azaz a fertőzőbeteg-ellátás átszervezése, ahol több mint felére kell csökkentenünk az aktív ágyak számát.

A törvény értelmében huszonnégy ággyal kevesebb áll rendelkezésre április 1-jétől a csecsemő- és gyermekgyógyászatban, húsz ággyal csökken az ideggyógyászat, tízzel az ortopédia, nyolccal az urológia és tizenöttel a tüdőgyógyászat kapacitása.

– A közelmúltban megszüntetett bőrgyógyászati osztályt viszont vissza kell állítaniuk.

– Igen. A törvény úgy rendelkezik, hogy a jelenlegi kibővített járóbeteg-ellátás helyett húsz ággyal vissza kell állítanunk a bőrgyógyászati osztályt. Működőképes az osztály, március 31-ével fogadni tudjuk a fekvőbetegeket a bőrgyógyászaton, bár a 20 ágy helyett csak 15-öt tudunk kialakítani. Emellett létrehozunk egy szájsebészeti részleget négy ággyal.

Bizonyos krónikus és rehabilitációs ellátásokban is növelnünk kell az ágyszámot. Ez utóbbiakkal az a baj, hogy nem biztosítottak a személyi feltételek. Szívesen végezzük, és szükség is van rehabilitációs ellátásokra, ám egyelőre nem rendelkezünk szakemberekkel e területen.

– Korábban beszélt arról, hogy a belső struktúra kialakításában szabad kezet kívántak szerezni a kórház vezetésének. Nem járt sikerrel ezek szerint módosító indítványuk.

– Sajnos nem, figyelmen kívül hagyta az ágyszámtörvény a helyi sajátosságokat. A kialakult helyzetben át kell szerveznünk teljes működésünket annak érdekében, hogy elláthatóak legyenek a betegek – szögezi le a főigazgató. – Az egész ágyszámcsökkentés egy másfajta szervezettséget, másfajta gondolkodásmódot feltételez.

A régi hagyományos gyógyítás – miszerint hetekig tart egy beteg kivizsgálása, majd gyógykezelése a kórházban – ideje lejárt! Mostantól feszesebb betegirányításra és betegforgatásra van szükség. Bennünket nem érint váratlanul a változás, hiszen évek óta törekszünk az ápolási idő csökkentésére: azaz ha elengedhető a kórházból, gyógyuljon a beteg a saját otthonában.

– A gond csak az, hogy a kórházi bennfekvés rövidülése nem jár együtt a házi ápolás rendszerének fejlesztésével! Zala megye aprófalvas településszerkezetével, elöregedő falvaival nem terepe az egynapos sebészeti beavatkozásoknak. Hogyan engedjünk haza egy frissen műtött beteget, ha nincs, aki odahaza ránézzen, aki gondját viselje!? A megnövekedett adminisztrációs terhek mellett tehát a betegek is nagyobb odafigyelést igényelnek. Ki kell szűrniük a kollégáknak, kit engedhetnek haza biztonsággal négy órával egy műtét után.

– A folyamatban lévő átszervezések következménye, hogy bizonyos szakterületeken megnőtt a várakozási idő?

– Részben, ám inkább finanszírozási okai vannak. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a várakozási idő megnövekedése miatt nem az orvosok, nem a kórház dolgozói a felelősek! – így dr. Csidei Irén. – Be vagyunk szorítva bizonyos korlátok közé! El tudnánk végezni a vizsgálatot, ha finanszírozná az OEP. Létezik egy úgynevezett teljesítményvolumen-korlát.

Ha ezen felül teljesítünk, nem finanszírozza az egészségbiztosító. Így fordulhat elő, hogy különböző radiológiai és ultrahang-vizsgálatokra megnyúlt az előjegyzési idő. És bizonyos sebészeti beavatkozásokra is várni kell egyre hosszabb időt, amíg ki nem alakul az egynapos sebészeti beavatkozások feltétele.

– Több mint egy hónap eltelt a vizit- és napidíj bevezetése óta. „Betömi” a befolyó összeg a finanszírozás hálóján keletkezett lyukakat.

– A vizit- és napidíjakból átlagosan heti hárommillió forint folyik be a zalaegerszegi kórház kasszájába. Nyilván egy háztartásban mindez rendkívül nagy pénz, egy tízmilliárd forint bevétellel számoló intézményben azonban elenyésző összeg. Főként akkor, ha ugyanazért a tevékenységért közel egy éve egyre kevesebb finanszírozást kapunk, kiadásaink pedig folyamatosan nőnek. Úgy látjuk tehát, hogy nem oldja meg problémáinkat a vizit- és napidíj. A létszámleépítés elkerülhetetlen! Annak eredményét azonban csak 2008-ban fogjuk érzékelni.

* * *

Aki utánanézett az interneten az április 1-jétől érvényes beutalási rendnek, megrökönyödve olvashatta, hogy a kötelező területi ellátásról szóló lista alapján a zalaegerszegi csecsemőket és gyerekeket fül-orr-gégészeti ellátásra a jövő hónaptól a budapesti Heim Pál Kórházba kell vinni, szemészeti és neurológiai ellátást a Semmelweis Egyetem klinikáján kapnak, míg a tüdőbeteg gyerekeket Kaposvár, a szívbeteg gyerekeket pedig az Országos Kardiológiai Intézet fogadja.

Érdeklődésünkre megnyugtató választ adott dr. Csidei Irén főigazgató. Mint elmondta: korábban is a fentiekben vázolt beutalási rend volt érvényben, amely természetesen csak a súlyos esetekre vonatkozik. Mandulaműtétre és egyéb rutinbeavatkozásokra továbbra sem kell utaztatni a gyerekeket, a megyei kórház jól képzett szakemberei végzik el azokat.