Nagy Johanna, a GébArt művésztelep vezetője köszöntőjében elmondta, hogy az alkotótábor szakmai vezetését a következő időszakra Kopasz Tamás Munkácsy-díjas festőművész vállalta el, aki „Áthallások-átjárások” címmel hirdette meg idei szimpóziumát.

A lényeg a különbözőség hirdetése és felvállalása volt, hiszen szándékosan olyan művészeket hívott – Bárdosi Katinka (Zalaegerszeg), Deli Anett, Dobribán Emil (Erdély), Somody Péter, Szentgróti Dávid (Zalaegerszeg), Vidhyasagar Upadhyay (India) és Zsigmod Adél (Erdéy) – akik nemcsak életkorukat, hanem stílusukat tekintve is nagyon különböznek egymástól.

Az itt készült alkotásokból rendezett kiállítást Sárkány József művészettörténész nyitotta meg, aki elmondta: Kopasz Tamás egy örök témát feszeget, mikor „átjárásról” és „áthallásról” beszél. Régi szándék, hogy az alkotóművészek – különösen egy-egy tábor esetén – hassanak egymásra, s művészetük valahogy összekapcsolódjon. Két hét azonban nem sok idő, így az egymásra hatások kevéssé fedezhetők fel a képeken. Inkább gátszakadás-szerűen dolgoztak a festők.

Sárkány számára a hölgyek munkája volt igazán meglepetés, leginkább azért, mert az úgynevezett nő-művészettel problémái vannak. A feminizmust fals útnak gondolja, ám Bárdosi Katinka és Deli Anett alkotásai enyhítették a fenntartásait. Mindkét esetben fontos a nemiség, mint téma. Bárdosi Katinka egyszerre prüdéria ellenes, ám az egyedüllét és magány fájdalma is ott van a képeken. Deli Anett pedig fanyar humorával és öniróniájával lepte meg a művészettörténészt.

A művésztelep „terméséből” jól látszik, hogy a fiúk és lányok világa mennyire eltérő. A zalaegerszegi születésű, ám Pécsett élő és alkotó Szentgróti Dávid képein nyilvánvaló a látvány elsődlegessége. Tér nélküli, szürke alapra festi formáit, például két buszt, amik csak úgy lebegnek.
A nemzetközileg is elismert indiai művész alkotásairól elmondta: nem elsősorban a távol-keleti motívumok a jellemzőek.

Sokkal inkább az európai kortárs absztrakt festészethez visznek el Vidhyasagar Upadhyay munkái. A 72 éves művész az adott tájat veszi mindig alapul, így mostani képeit a Gébárti tó és a zalai dombvidék ihlette.

Sárkány József gratulált a művésztelephez, s az itt zajló munkához. Reméli, hogy az alkotótáborok anyaga túléli az évtizedeket, s megmaradnak az utókor számára.

Zala-Lap, – pet –