Maratont futottam – győztem!
Már nagyon vártam a versenyt. Mindent igyekeztem megtenni a sikerért: edzőmmel, Góczán Istvánnal rengeteget készültünk.
Eljött a várva várt nap. Korán reggel autóval indultunk el szüleimmel. Szerencsés utunk volt.
Graz belvárosa – éppen a futóverseny miatt – le volt zárva, ám hála apukámnak, elég közel tudtunk parkolni a verseny helyszínéhez.
A városi parkban már hatalmas tömeg fogadott minket. Hosszú időbe került, míg a rajtszámomat és az időmérő chipemet át tudtuk venni. Így a bemelegítés rövidre sikerült.
A rajtvonalhoz való felvonulás nem volt mindennapi: egy egész utcát zártak le, ahol korcsoportonként kordonokkal választották el a 951 indulót. A saját blokkomban izgatottan vártam az indulást. Aztán kinyitották a kapukat, felmentünk a rajthoz, s dördült a startpisztoly. Elindultunk! Futás közben nagyon kellett figyelnem, nehogy ellökjenek a tömegben. Mikor aztán szétnyílt a mezőny, elkezdtem kerülgetni a nálam gyengébb futókat. Mindent beleadtam, hogy az élmezőnybe kerüljek. Koncentráltam – s sikerült is! Nagyon meglepődtem, mikor a cél előtt az én futamom összeért az ovisok versenyzőinek végével. Ez lassította tempómat, hiszen kerülgetni kellett a kisebbeket. A célon átérve egy pihenő blokkba tereltek minket – frissítőt kaptunk, s leadtuk a chipet is.
Rövid idő múlva az eredményfalra kihelyezték a végeredményeket. Hurrá!!! Korcsoportomat (U12) 17:02 p. idővel megnyertem! Nagyon boldog voltam! Ilyen hatalmas rendezvényen ilyen eredményt elérni – ez járt a fejemben.
Az ünnepélyes eredményhirdetésre sem kellett sokat várni. Sok osztrák, szlovén, német között magyar lányként megkaptam az elsőnek járó trófeát! Felejthetetlen volt – mint a verseny egésze. Sikerült!
Molnár Jázmin 5.a
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola
Tartalom megosztása: