Tíz évvel ezelőtt, amikor átvette a Zalaegerszegért-díjat azt mondta: „végre valami jó is történt velem a korábbi nehéz évek után…” Egy súlyos családi tragédián volt túl, és hogy kitüntetést kapott, nem is akarta elhinni.
Most pedig mi nem akarjuk elhinni: Jimi, a zalaegerszegi társulat örökös tagja már másutt örökös tag – odafönn…

Ha nem volna tragikusan igaz, hihetnénk, megint csak ugrat – mert az ugratásból, olykor sikamlós viccekből soha nem fogyott ki.
Kaposvár, Budapest, Sopron után Ruszt József  kedvéért jött vissza szülővárosába. Nemcsak alapító tag lett – hanem valóságos intézmény: „A Jimi” – aki sosem volt rosszkedvű, mindig volt egy perce megállni veled néhány szóra, hogy aztán rohanjon tovább; mert mindig valami sürgős dolga volt. Egyik korábbi társulatánál – mesélte egyszer – úgy becézték, hogy ő, a titkár valójában a „színházi futkár” , a Hevesiben pedig ruhapénz helyett „cipőpénzt” kért…

Nyugdíjasként sem mérsékelte az iramot – végre szabadon hódolhatott szenvedélyének: tárlatokat szervezett szerte az országban és Európában, Zalaegerszegtől Debrecenig, Finnországtól Ukrajnáig. Sokat talpalt, kilincselt, dolgozott azért is, hogy összehozza Németh János keramikusművész állandó kiállítását – 2010-ben végül sikerrel járt. Az a kiállítás immár az ő emlékét is őrzi.

Senki nem tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg – Boncz Barnabás 64 éves volt…

-yr-