Az oktatás területén már tavaly is látszott, hogy egy szigorúbb folyamat veszi kezdetét: óraszámnövelések, szerkezetátalakítások. Mindezekre reagálni kell valamilyen módon. Annál is inkább, mert a gyermeklétszám folyamatos csökkenése és a módosuló jogszabályok által a városhoz közeli kistelepüléseken egyre nehezebbé válik az intézmények fenntartása. Nagyobb oktatási intézményegységekhez kell csatlakozniuk ezeknek az iskoláknak. Megindult egy olyan folyamat, melynek során a falusi iskolák kapcsolatot keresnek a városi intézményekkel, és tagiskolai szerepet vállalnak, de van olyan település is, amely vállalta, hogy Zalaegerszegen oktatja a gyermekeit.

Az alpolgármester szerint ez egyfelől a megyeszékhely oktatási életének felértékelődését jelenti, másfelől azonban egy szerencsétlen folyamat, mert a kistelepülési iskolák elsorvadásához vezet. Zalaegerszeg nem kíván partner lenni abban a kormányzati elképzelésben, hogy a városok „zárják be” a falusi iskolákat. Csak remélni lehet, hogy ebben a kérdéskörben kedvezőbb tendenciák is elindulnak. Jelenleg azonban az oktatás finanszírozásához 59 százalékot ad az állam és 41-et a város. Ez azt jelenti, hogy még a bérek kétharmadát sem finanszírozzák, vagyis a törvényben rögzített oktatási kötelezettségeit sem biztosítja a kormányzat.

A szakképzés területén örömteli esemény volt, hogy tavaly átadásra került a Területi Integrációs Szakképző Központ (TISZK). A feladat az, hogy élettel töltsék meg a kialakított egységet. A központ szerepe elsősorban a szakképzés szervezésében, a laborgyakorlatok és bizonyos oktatási részfolyamatok – modulok – koordinálásában lenne. Ahogy az alpolgármester mondja, „jó kezdeményezés volt, csak magyarosan lett megoldva”. A megvalósulást biztosította az állam, de a fenntartás egyelőre bizonytalan. Az idei év nagy kérdése lesz, hogy 2008-tól az üzemeltetést hogyan lehet megoldani. Ideális az lenne, ha egy bizonyos normatívát biztosítana erre a központi költségvetés.

Ami a kultúrát illeti, a „zászlóshajó” még mindig a Hevesi Sándor Színház. Sokan érezték úgy, hogy Bereményi Géza művészeti vezető távozása után törés következik be a teátrum életében, de ez szerencsére nem történt meg, és külön öröm, hogy a Botrány az Operában című darab kapcsán a rendező egy időre ismét visszatért. A színház, ahogy a korábbi években, most is betölti azt a kultúrateremtő és -szervező erőt, amit egy vidéki „nemzeti színháznak” be kell töltenie.

Ha kultúráról van szó, azt is fontos megemlíteni, hogy sok minden köti össze a várost a Zala Megyei Önkormányzattal. A színház, a bábszínház közös, és működik a város és a megye fenntartása alatt is egy-egy könyvtár. Jelentős állami megszorító intézkedések sújtják az önkormányzatokat, így át kell gondolni a kulturális intézményrendszerek további működését, mert 1 milliárddal jut kevesebb az intézményrendszerre, mint tavaly.

Gyutai Csaba szerint eddig nem sérültek a kultúra szervezeti rendszerei, ám most már szükségessé válnak szerkezeti átalakítások, összevonások, létszámcsökkentések, ám ezek semmiképpen nem jelenthetnek megszűnést. „Meg kell őriznünk, amink van, viszont a kulturális élet szereplőinek is részt kell venniük a megszorítások miatti racionalizálásokban.” Célszerű megnézni, hogy mely intézmény milyen koncepció mentén dolgozik, mennyire látogatottak a programjaik, s mit tettek le az asztalra. Általánosságban elmondható, hogy az amatőr művészeti egyesületek – citerások, táncosok, zenekarok, képzőművészek – az utóbbi években sokkal jobban teljesítettek, és szélesebb közönséget vonzottak, mint néhány művelődési ház.

Örömteli, hogy a Falumúzeumot a tavasztól ősz végéig tartó, népi hagyományokra épülő rendezvényekkel sikerült nyitottá tenni. Az efféle kezdeményezésekben továbbra is partner lesz az önkormányzat. Szintén sikeresek voltak a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem koncertjei, jazzszerdái, tárlatai, s a Pannon Tükör folyóirat is kiemelkedőt nyújtott az irodalom és a határon túli kapcsolatok ápolása terén. Megújult az Ady Mozi 2-es terme is, ami immár Art moziként jóval több nézőt hoz, mint a korábbi években. Át kell viszont gondolni a Gönczi ÁMK Középkelet-európai Kulturális Intézményként való működését. Sajnos, nem látszanak jól ennek a többletfunkciónak a körvonalai, tervezett programjai, holott ettől mindenki a regionalitás és a nemzetközi kulturális kapcsolatok erősödését várta.

Az alpolgármester kérdésünkre elmondta, hogy az unióban sem könnyű kultúrára pályázni, hiszen az EU a nemzeti kultúrákat belügynek tekinti, ezért inkább olyan projekteket támogat, amik több ország összefogásán alapulnak. A visegrádi országok esetében most folyamatban van egy ilyen pályázat, melybe a város is igyekszik bekapcsolódni.

Gyutai Csaba végül hangsúlyozta, hogy nem kívánnak intézményeket megszüntetni, de a gazdaságossá tétel elkerülhetetlen, ami szerkezeti átalakításokat von maga után. Viszont megmaradnak a város hagyományos rendezvényei – így a májusi fesztivál – illetve minden olyan program, mely életképes egy középvárosban a jelenlegi körülmények között. A kormány pedig felismerhetné, hogy nem mindig az oktatáson és a kultúrán kell spórolni, hanem például a készülő kormányzati negyeden. Ezzel a vidéki önkormányzatoknak is könynyebb lenne egy kicsivel. (Zala-Lap Kft., P. P.)