A mesterségek száma évről évre csökken, de nálunk még mindig van, aki bőrrel, fával, vassal, agyaggal dolgozik. Tombi Lajos alpolgármester az egyesületet köszöntve elmondta, hogy a Gébárti alkotóház mindig a műhely szerepét töltötte be a város életében. Amikor a turisztikai fejlesztések kerültek előtérbe, természetes volt, hogy erre a térségre koncentráltak, hiszen a tó környéke gazdag kultúrával és hagyományokkal rendelkezik.

F. Tóth Mária, az Oktatási és Kulturális Minisztérium vezető főtanácsosa Kodály Zoltán egyik fontos gondolatát idézte beszédében, mely szerint a kultúrát nem lehet örökölni, ha minden nemzedék azt újra meg újra meg nem szerzi magának. A Zala megyei népi kézművesek és tárgyalkotók ezt ismerték fel huszonöt évvel ezelőtt. A Gébárti Kézművesek Háza a benne lévő tárgyakkal együtt egy kész csoda. A kovácsműhelyhez és a jurtához hasonlóan, ami szintén ott készült. Nagy szerepe van mindebben a ház vezetőjének, Skrabut Évának, akinek kitartó munkája nélkül talán nem is sikerült volna ennyi alkotót, szakágat és évtizedet összefogni.

A most nyílt tárlat széles keresztmetszetét mutatja be a kézművességnek, olyannyira, hogy a kiállított anyag méltán megállná a helyét bármelyik országos tárlaton. A Gönczi ÁMK kiállítóterében június 7-ig láthatók a bőrből, nemezből, textilből, kukoricacsuhéból, fából, csontból, gyöngyből készült kézművesremekek, legyen szó használati vagy dísztárgyakról. Sőt, akár mindkettőről egyszerre, hiszen egy-egy ülőalkalmatosság, tükör vagy fűszertartó – funkcióján túl – komoly esztétikai értéket is hordoz.

A megnyitó után az intézmény területén még egy kiállítás nyílt. A Nap-Fény Galériában, a Kézművesek Házánál 1996-ban felállított honfoglalás kori jurta építését megörökítő fényképeket mutatták be. A fotókat Bogár Csaba és Kiss Preisinger Anna készítette, az első mozdulatoktól egészen a jurta befejezéséig. (Zala-Lap Kft., P. P., S. P.)