Nézz a hátad mögé

Nézz a hátad mögé, mennyi törött szív meg véres seb,
Fájó jelen, fájó múlt, a jövőd pedig mérgezett,
Feladtad régi álmaid, mik egykoron éltettek,
Így nem maradt meg más neked, csak a puszta képzelet!

Minden reggel ragasztasz az arcodra egy új mosolyt,
De saját magad csapod be, hisz’ nem lehetsz így boldog,
Hazudnak és átvernek, ehhez jobb lesz hozzászoknod,
Ha úgy áll az érdekükbe, nevetve fojtják torkod!

Szennyezett világunkból hiányzik az értékrend,
A szülők tisztelete, meg a barátság érzése,
Hogy tudj őszintén válaszolni a feltett kérdésre,
Hisz rettegünk a másiktól, nem divat már a béke.

Gyerekként még csodáltam a felkelő napsugarak
Játékát a lombokon, hogy találnak új utakat,
Melegségben ébredtem, és szeretetért kutattam,
Bizalom és megbocsájtás szegélyezték utamat.

Koszos járda kövén most már félelemben lépkedem,
Fejem fölött sötétség, némán a holdat kémlelem,
Ezernyi kérdés, ezernyi ébren éjjelem
Hagyták meg a nyomukat, így összeteszem két kezem.

Az ég felé imádkozom, a fellegek könnyeznek,
Az esőben azt remélem, holnap minden könnyebb lesz,
Hogy nem kell megküzdenem, majd a remény ad löketet,
S felállok a földről, hova anno ti löktetek.

Ez egy végtelen történet egy sebesült világról,
Hol ok nélkül tépik le a szirmokat a virágról,
Ez egy történet rólunk, emberekről s egy lányról,
Kit az élet ihletett meg, s kiadta magából.

Juni Kitti (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium