Hittem, hogy idővel elmúlt,
De feltűnt, s a szívem kigyúlt.
Annyira zavaros minden,
Mint az ég viharos szélben.

Olyan ő, akár az álom,
Mint a mesebeli párom,
Aki megvéd minden bajtól,
Világ összes fájdalmától.

Engem ő mindig úgy meglep,
Eláll szavam, lélegzetem.
Beragyogja életemet,
Mint csillag a sötét eget.

Számomra ő a segítség,
Megtalálni az út végét.
Áttörni titkos falakon,
S boldogan élni, szabadon.

Mindez csak egy tűnő álom,
Örökre magamba zárom,
Óh, szíve nem értem dobog,
Fájdalmas csöndben maradok.