A nap sugarai halványan sütik még a tájat – de kezdődik a fűtési szezon. A kéményekből füst gomolyog az ég felé. Ha mégis kimerészkedünk, elámulunk: színpompásak a levelek, az avar hangja kellemes reccsenés…

Az állatok odújukba raktározzák az összegyűjtött, télire szánt élelmet. A halak is készülnek a vermelésre, annyit esznek, amennyi beléjük fér, csapatokba verődve pedig a mélyebb vizek felé vonulnak, hogy az iszapban vészeljék át a telet, s várják a tavaszt. A varjak a lakott településekre érkeznek.

Ebben az időszakban a nappalok rövidülnek; az időjárás fokozatosan fordul egyre hidegebbre, szelesebbre és csapadékosabbra. Közeleg a halottak napja, ami a naptár szerint is jelzi: az őszt lassan, de biztosan felváltja a tél.

A növények, állatok ősz végén a túlélésre készülnek. Nekünk, embereknek is nehezebb dolgunk van, ám a tavasz ígérete melengeti addig is szívünket. Akkor majd minden új életre kél… Petőfi Sándor örökérvényű soraival kívánok magunknak a hideg ellenére is derűs hónapokat:

„Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.”

Gaál Levente  7.b
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola