Elbeszélünk most egy régi történetet,
Mit már a múlt tompa homálya befed.
Mert példa kell az utókornak,
S ezt megleled Szent Mártonban.

Egy koldus ment az utcán.
Csupasz testét piros posztó fedte,
Midőn előtte társaival Márton az utcát szelte.
Az alak mögötte ködbe burkolózott, s a havazásban tovarejlett.

Ezen a gall fagyos alkonyon történt vala,
Hogy egy római katona köpenyét kettészabta,
És azt a koldusnak odaadta,
A leplet a fagytól tépett arcú nincstelenre rakta.

Mártonnak hívták, Savaria szülötte vala,
Kit Róma magasztos undora
Nem taszított a pokolba.
Amiensben szállt meg, majd útját folytatta.

De történt valami az éj leple alatt.
Vendége volt egy álom,
Abban a Megváltó fia,
Aki a földi halandót megszólította.

Márton talán kissé tétova volt s illetődött,
De Jézus elmondta, a koldusban néki segített,
Kegyessége nem ismer mértéket.
Márton ekkor megtudta, mi is élete értelme.

Márton története itt meg nem szakad,
A malaszt elismerést arat.  
Európa-szerte követheted a múltat.
Szent Márton lábnyoma kíséri az utad.

Horváth László (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium