Énekmondó Együttes

Az Énekmondó Együttes több mint 40 éves zenei múltra tekint vissza.

Tagjai: Farkas Gábor, Kaszás Bernadett, Kelemen Béla, Kelemen Gyula, Major Erzsébet. Fennállásuk óta számos városi és megyei ünnepségen adtak színvonalas műsort.

A zeneszerző és együttes-vezető Kelemen Gyula, akinek munkáiról Gryllus Dániel is elismerően nyilatkozott.
Zenés gyermekfoglalkozásaik nem csak a megyében, azon túl is ismertek. Az utóbbi évek fejleménye, hogy Nagy Bandó Andrással számos közös fellépésük volt, a költőként és íróként is népszerű humorista megzenésített verseit kazettán, majd újabban CD-n is kiadták.

A város kulturális életében három állandó műsorral vannak jelen immár évek óta: az adventi köszöntővel, az Énekmondó Fesztivállal, valamint a költészet napi műsorral. Ezeken alkalmanként – többek közt – a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekarral együtt lépnek fel nagy sikerrel, sajátos, „összművészeti” program keretében, a Hevesi Sándor Színházban.

Az együttes kezdettől fogva vállalta a kortárs költészet, s ezen belül a zalai-muravidéki költők megzenésítését. Pécsi Gabriella, Pék Pál, Péntek Imre, Bence Lajos, Szoliva János és mások verseit gyakran adják elő a Költészet Napja, vagy más, költészettel kapcsolatos program alkalmából.

Az utóbbi hat évben különösen jó viszony alakult ki a Pannon Tükör szerkesztősége és az együttes között. Számos szerkesztőségi ankét, lapbemutató, szereplés, tanácskozás keretében adtak műsort, szorosan kapcsolódva a lap szerzőihez. Ennek eredménye lett két olyan CD, amely országosan is figyelmet keltett. Az egyik Kabdebó Tamás verseinek megzenésítése, a másik a Pannon szószedet, amely a laphoz kötődő költők verseiből ad „zenés” válogatást. Előkészületben van Pék Pál és Bence Lajos önálló CD-je.

Színvonalas megzenésítéseik a szakma figyelmét sem kerülték el: műveik gyakran hangzanak el a Kossuth Rádióban.

A zalai együttes 2009-ben megkapta a Zalaegerszegért díjat.

Videógaléria:

Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére szerveztek ünnepséget a Keresztury VMK-ban. Az esten kitüntetéseket is átadtak, ahol az Énekmondó együttes az „Október végi tiszta lángok” című dallal emlékezett a hősökre:

Csegzi Sándor

Csegzi Sándor 1957-ben Nyárádszeredán. Erdélyi magyar fizikatanár, politikus.
1981-ben elvégezte a fizika szakot a bukaresti egyetemen. 1981–2000 között fizikatanár volt a marosvásárhelyi Traian Vuia Líceumban. 1996–2000 között önkormányzati képviselő, majd 2000-től alpolgármester.

2006–2008 között gyakorlati órákat tartott a Sapientia marosvásárhelyi karán Kommunikáció az önkormányzatokban címmel.
2007-ben a bukaresti egyetemen doktori fokozatot szerzett fizikából.

Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság marosvásárhelyi fiókszervezetének elnöke, 1997–2008 között a fizika szakosztály elnöke.
Nagy szerepe volt abban, hogy Marosvásárhely több, Bolyai János tiszteletére készült köztéri szoborral gazdagodott.

2012-ig, 12 évig volt Zalaegerszeg testvérvárosának, Marosvásárhelynek alpolgármestere, ezen idő alatt egyengette Zalaegerszeg és Marosvásárhely baráti, majd testvérvárosi kapcsolatfelvételét.

A két város közti együttműködés egyik alappillére, számos közös program és projekt elindítója és szervezője. Az ő kezdeményezésére alakult meg Marosvásárhelyen a Marosvásárhely-Zalaegerszeg Baráti Társaság, amelynek tevékenységében folyamatosan részt vesz.

Marosvásárhely Önkormányzatánál ő a magyar ügyek folyamatos képviselője.

Aktívan részt vesz a két város által szervezett közös rendezvényeken, rendszeresen ellátogat Zalaegerszegre a különböző területek szakmai tapasztalatcseréjére. Támogató tevékenységével nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kapcsolatok gazdasági, turisztikai, kulturális és sport területeken is kiteljesedjenek.

Kitüntetései:

2000 – Baltimore díszpolgára
2001 – „Pro Scientia Transsylvanica” (EMT) érem
2002 – A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje Mádl Ferenc volt köztársasági elnöktől
2009 – Vermes Miklós-díj
2009 – Zalaegerszegért díj

Béres János

Béres János 1954-ben született Budapesten.
Tanulmányait magánúton végezte. A hatvanas-hetvenes években Dús László szakkörében rajzot tanult, majd Szabolcs Péter műhelyében sajátította el a szobrászat szakmai fogásait, Amint műveiből kitetszik: magas fokon.

1985 óta tagja a Magyar Alkotó Művészek Egyesületének.
Tanulmányutakon vett részt a magyar Művelődési Intézet szervezésében Firenzében, Rómában, Nápolyban, Siennában, Padovában, Pisaban, Milánóban, Veronában, Párizsban.

1986-89 között az Egervári Művésztelep vezetője volt.
Tagja volt a Zala’ Art-nak, jelenleg pedig a Vitrin Kortárs Képzőművészeti Egyesületnek.

A művész Zalaegerszegen lakik és Szentgyörgyvölgyön, az Őrségben van alkotóháza.
Leginkább kőből és bronzból dolgozik.
Rendszeresen részt vesz a megyei és városi tárlatokon, Zalában és Zalaegerszegen számos nagyméretű köztéri munkája látható.
48 köztéri alkotása közül 2 Szlovéniában, 1 pedig Ausztriában található. 19 plakettje és érme van közforgalomban. Csoportos kiállításokon vett részt Zala megyei művészekkel Finnországban, Szlovéniában, Horvátországban, Ausztriában. Magyarországon rendszeres kiállító.

Munkái közül kiemelkedik Gábor Miklós síremléke a Farkasréti temetőben.
Zalaegerszeg városa számára több mint tíz éve készít különböző elismeréseket, díjat kifejező érmeket, plaketteket.
A maga szerény, nem tolakodó módján az évtizedek alatt Zala megye és Zalaegerszeg sikeres köztéri szobrászává vált.

Közismert különösen bensőséges kapcsolata a Hevesi Sándor Színházzal, még a kezdetekben Ruszt Józseffel és Gábor Miklóssal, később Bereményi Gézával. Ennek eredményeként készült el 1986-ban a színház emeleti terében az állandó kiállítás részeként, Hevesi Sándor bronz portréja. A Hevesi Sándor-plakett szintén az ő alkotása.

A zalaegerszegi munkák sorát gyarapította Az ezer zsidó emléktáblája (1989), a II. világháborús emlékmű (1990), a Gróf Széchenyi István dombormű (1991), Dr. Degré Alajos nagyplakett (1997), Kossuth-mellszobor (1998), Máriáss József nagyplakett (1998), Gábor Miklós, Wlassics Gyula domborművek, Ruszt József dombormű és síremlék (2007), Szent Kristóf dombormű (parkolóház, 2008).

Béres János kisplasztikai világa is egyedi: szürreális látásmódja és magas szakmai nívón kivitelezett márvány és bronz szobrai komoly értékei a kortárs művészetnek és városunknak.

Főbb művei

Széchenyi István dombormű (180×120, kő), Zalaegerszeg, Széchenyi tér
Kossuth Lajos mellszobor (70 cm, bronz), Zalaegerszeg, Kossuth tér
Szent Kristóf dombormű (400×200, kő) Zalaegerszeg, Parkolóház
Ruszt József dombormű (140×60, kő-bronz) Zalaegerszeg, „Dél Hercegnője” ház
Széchenyi István szobor (180 cm, bronz) Bak, Fő tér
Szent István szobor (200 cm, bronz), Lenti, Templom tér
Szent István – Gizella szobor (350 cm, bronz-kő), Zalakaros, Szent István tér
Csány László dombormű (90×60 cm, bronz), Nagykanizsa
Kelemen Imre mellszobor (70 cm, kő), Zalatárnok, Iskola
I. világháborús emlékmű, szobor (360 cm, kő), Süttő
Gábor Miklós síremléke (220×220 cm, kő-bronz) Budapest, Farkasréti temető, művészparcella

Kitüntetései:

Zalatárnok díszpolgára (1999)
Zalakaros Pro Urbe- díjasa (2001)
Vajda Lajos-díj (2002)
Zalaegerszegért-díj (2009)

Ezek közül is kiemelkedik lakóhelye elismerése a 2009-es Zalaegerszegért-díj.

Igazi István

Igazi István Mikekarácsonyfán született. Már az általános iskolában és Zalaegerszegen a Zrínyi Miklós gimnáziumban bekapcsolódott a rendszeres sportolásba, ahol jó eredményeket ért el.

A ZTE-ben először a tartalék csapatnak, később 1963-tól az első csapatnak lett a tagja. Érettségi után Zalaegerszegen maradt, ahol főiskolai tanulmányait folytatva, matematika-fizika szakon szerzett diplomát, azt követően a Dr. Hamburger Jenő Általános Iskolában tanított 1998. augusztus 1-ig.

Aktív sportpályafutása alatt részese volt Zalaegerszegen az NB-II-ből feljutott csapatnak, majd azt követő NB-IB. siker együttesnek. Aktív sporttevékenységének befejezése után segédedzői képesítést szerzett. Ettől kezdődően a ZTE utánpótlás csapatainak munkájába is bekapcsolódott. Az itt végzett 25 évi munkája során fő feladatának tartotta az adott sportág megszerettetését, fejlesztését a sport tiszteletére való nevelést és a labdarúgás utánpótlás bázisának megteremtését.

Kezdeményezésére sikerült 1978-1979-ben a Landorhegyi Iskolában egy nagyméretű tornacsarnok megépítése, ezzel egy időben megalapozták, lerakták a testnevelés tagozat működésének alapjait. Működése alatt több alkalommal szerepelt labdarúgóival az Országos Diákolimpiák döntőjében, városi, megyei, területi labdarúgó tornákon.

Ezen időszak alatt saját nevelésű sportolói alkották a ZTE utánpótlás gárdáját közel fél száz labdarúgónak alapozta meg sport pályafutását. Közülük csak néhányat említünk meg.

Czigány Csaba, Preisinger Sándor, Lendvay Miklós, Kocsárdi Gergely stb.

Közben 1998-tól Andráshidára, az Öveges József ÁMK-ba került dolgozni. Itt egyik fő szervezője volt az Andárshidai LSC megalakításának. Felújították az elhanyagolt labdarúgó pályát és csapatuk benevezett a városkörnyéki labdarúgó bajnokság II. osztályába.

Ebben az osztályban lépésről-lépésre haladtak feljebb. Kétszer nyert bajnokságot a csapattal.

Edzői tevékenységét Andráshidán és Teskándon is eredményesen folytatja és jelenleg is sokat tesz a városkörzet testneveléséért és sportjáért.

A rendszerváltást követően két éven át a Sportbizottság tagjaként eredményesen tevékenykedett.

A sportéletben nyújtott kiemelkedő tevékenységeiért 2006-ban Pro Urbe Zalaegerszeg díjban részesült.

Szalai Annamária

Zalaegerszegen született, diplomáit 1982-ben a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán tanítói, 1990-ben az ELTE BTK népművelés szakán, majd 1998-ban a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szakközgazda-pénzügyi szak, vállalkozás szakirányon szerezte. 2000-től a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen technika-mérnök- és tudománytörténeti doktori (PhD) képzésen vett részt.

1982-1984 között a zalaegerszegi Ady Endre Általános Iskolában tanított, 1984-85 között a Zalai Hírlapnál újságíró, 1985-97-ig a Zala Megyei Moziüzemi Vállalatnál, majd jogutódjánál filmforgalmazó, filmiroda vezető lett.

1997-2002-ig a zalaegerszegi Városi Hangverseny-és Kiállítóterem igazgatója volt.

1994-1998 között önkormányzati képviselőként, valamint 1998-tól 2004-ig országgyűlési képviselő tevékenykedett. 2002-től a Kodolányi János Főiskola kommunikáció tanszékén óraadó tanárként, majd 2003-tól adjunktusként dolgozott.

2004-ben és 2008. március 31-én az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) tagjává választotta.

2010.augusztus 11-én Orbán Viktor miniszterelnök kinevezése alapján a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), majd a bel- és külföldön sokat bírált új médiatörvény által létrehozott Médiatanácsnak is elnöke lett

Mozinál dolgozó szakemberként a 90-es évek elején részt vett és alapvető érdemeket szerezett az országos ART Mozi hálózat kialakításában, valamint a zalaegerszegi ART Mozi megalapításában és működtetésében. A Magyar Mozgókép Alapítvány munkájához kapcsolódva jelentős érdemeket szerzett a megújult magyar filmművészet támogatási rendszerének kialakításában is.

A Városi Hangverseny-és Kiállítóterem igazgatójaként neves magyar kiállítási helyszínekhez kapcsolódva országosan elismert kiállító teremmé tette a zalaegerszegi intézményt. Közéleti szerepvállalásaiban, országos dimenziókban is mindig alapvető feladatának tekintette a zalaegerszegi, zalai ügyek képviseletét. Kitartó lobbi munkája eredményeként és közreműködésével a megyeszékhely több milliárdnyi forráshoz jutott hozzá, melynek segítségével számos városfejlesztési elképzelésünk sikeresen megvalósulhatott.

Díjak, elismerések:

2007: Pro Urbe-díj, Zalaegerszeg
2012: Árpád pajzs-díj
2013: Posztumusz Életműdíj
2013: Posztumusz Zala megye díszpolgári cím

Szalai Annamária 2013. április 12-én hosszan tartó, méltósággal viselt betegségben elhunyt.

Képgaléria:

Videógaléria:

Szalay Annamária emlékfilm:

Meghalt Szalai Annamária:

Gábriel József

Gábriel József 1952. május 23-án született Söjtörön. Az általános iskolát Söjtörön, a középiskolát pedig Zalaegerszegen a Csány László Szakközépiskolában végezte.

Főiskolai tanulmányait a Pécsi Tanárképző Főiskolán folytatta 1970-74 között, majd 1980-ban diplomázott a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán.

1980-tól a Művészeti Alap tagja volt, valamint 1984-ben a MAE-EKV (Mérite Artistique Européen – Europese Kunstverdienste) tagjai közé választotta. 1974-89 között a Deák Ferenc Szakközépiskola tanára volt, 1989-től szabadfoglalkozású művészként és az Ady Gimnázium óraadó művész-tanáraként dolgozott.

Számos önálló kiállítása mellett, hazai és nemzetközi kollektív tárlatokonn mutatta be munkáit.

Munkásságát nagyszámú hazai és nemzetközi díj és kitüntető cím fémjelzi:

1981: Fiatal Képzőművészek Stúdiójának díja
1982: Mouscron (Belgium), 5. Nemzetközi Plasztikai és Grafikai Kiállítás Ezüstérme, Chader-díj
1984: Mouscron (Belgium), 6. Nemzetközi Plasztikai és Grafikai Kiállítás Ezüstérme, a Művészeti és Folklór Tanács díja
1985: Zalaegerszeg, Zalai Tárlat díja
1987: Szőnyi-ösztöndíj
1990: Kaposvár, VII. Dunántúli Tárlat fődíja, Pro Arte Dunántúl érem
1994:Zalaegerszeg, Kulturális Nivódíj, Zalaegerszegért díj

Munkái középületekben és közgyűjteményekben is láthatóak.

Gábriel József egyéni hangvételű festményei és grafikái, témájukat tekintve legtöbbször az emberi érzelemvilág és az emberi kapcsolatok lírai, nemegyszer álomszerűen elvont, de mégis közérthető megfogalmazásai.

Kiemelkedő munkássága miatt 2007-ben Pro Urbe Zalaegerszeg díjban részesült.

Gábriel József 2015. november 10-én hunyt el.

Képgaléria:

Videógaléria:

2012-ben, születésének 60. évfordulóján jubileumi kiállítással köszöntötték Gábriel József festőművészt a Göcseji Múzeumban. A söjtöri születésű művész 20 évig Zalaegerszegen tanított és alkotott; közel 15 éve Amerikában él és dolgozik. Születésnapi kiállítását Balaicz Zoltán alpolgármester és Farkas Ferenc szobrászművész nyitotta meg:

Zrínyi Miklós Gimnázium Tantestülete

A város első gimnáziumát évtizedek óta a legjobban működő, legeredményesebb középiskolák között tartják számon. A városi és megyei intézményekkel, több felsőfokú intézménnyel és egyesülettel kialakított közvetlen együttműködése, valamint külföldi partneriskolai kapcsolatai (Németország, Hollandia, Finnország, Erdély) széles körben tették elfogadottá. Felvételi-, érettségi- és versenyeredményei, s nem utolsó sorban szakmai munkája alapján rangot szerzett a megyében, s országosan is elismertté vált. A közvetlen munkán túlmutat, hogy ECL nyelvvizsgaközpontnak is helyt ad, a Gimnáziumok Országos Szövetségében tevékenyen képviselteti magát, és az Arany János Tehetséggondozó Program alapító intézményei közé tartozik. A kétszintű érettségi vizsga bevezetése óta vállalja az írásbeli, szóbeli vizsgaközponti és javítóközponti feladatokat. A vármegye és egyúttal a város oktatásügyének irányítását segíti, több elismerést is kivívott szakemberei által (vizsgaelnökök, szakértők, szaktanácsadók, művésztanárok).

Dicséretesen őrzik a hagyományokat, ápolják az egykori híres tanáregyéniségek és diákok emlékét (szobrok, emléktáblák, alapítványok működtetése, Izsák Imre Gyula Természettudományi Verseny, sportversenyek, különféle díjak) Példamutató módon, folyamatosan jelennek meg az évkönyvek, kiadványokk is (Jubileumi évkönyv, Tablók könyve, Zrínyis füzetek, könyv Keresztury Dezsőről és Borbély Györgyről).

Az oktató- és nevelőmunka alapja az a céltudatosan kialakított struktúra, amelyben a nyolcosztályos képzés, valamint a nyelvi előkészítő osztályok indításával az öt osztályos képzés (emelt szintű matematika és idegen nyelvi osztályok) mellett jól megfér az Arany János Tehetséggondozó Program keretében indítandó egy-egy osztály, amely a hátrányos helyzetű gyerekeket karolja fel. Minden osztálytípusra jellemzően, a fakultatív oktatás előnyeit kihasználva tervszerű munkával készítik fel a tanulókat az érettségi vizsgára, a továbbtanulásra, és ezzel egyidejűleg kiemelt feladatnak tekintik a tehetséggondozást is. A kiemelkedő képességű, kivételes tehetségű tanulókkal külön, rendkívül eredményesen foglalkoznak.

Az eredményes munka másik fontos feltétele, a szakmáját magas szinten tudó és szerető tanári kar. A tanárok között többen részesültek magas állami, társadalmi elismerésben és városi kitüntetésben kimagasló szakmai és pedagógiai munkájuk alapján.

A diák és tanár közös munkájának sikerét jelzik az országos kompetencia mérések eredményei, az intézmények „hatásosságát” mérő hozzáadott érték számítások, az érettségi és felvételi eredmények, a végzős tanulók által megszerzett nyelvvizsgák száma, de a Nemzetközi Diákolimpiákon, az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken és a többi szaktárgyi, kulturális és sportversenyen való eredményes szereplés is. Nem csak a felvételi eredmények tekintetében, hanem valamennyi mutatóban az ország legjobbjai közé tartozik a Zrínyi Miklós Gimnázium.

A gimnázium rendszeresen szervez tehetséges diákjainak bemutatkozási, fellépési lehetőséget karácsonyi koncerteken, művészeti bemutatókon, egyéb iskolai rendezvényeken és ünnepségeken. Az 1975-ben létesített folyosógalériáján havi rendszerességgel ad helyet olyan kiállításoknak, amelyeken tehetséges egykori és jelenlegi diákok, tanárok, más művészek mutatkoznak be.

Jelentős társadalmi eseményei közé tartozott a városban az iskola fennállásának 100. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségsorozat, az új tornaterem és felújított alagsor avató ünnepsége 1998-ban, de a gimnázium és Zalaegerszeg jó hírét vitte a 2001-ben szervezett Közép-európai Informatikai Diákolimpia is. A városban fontos társadalmi eseménynek számít a Zrínyi Miklós Gimnázium alapítványi bálja, amelyet 1992. óta minden évben sikerrel szerveznek.

A Zrínyi Miklós Gimnázium kivételes teljesítményével évtizedek óta az ország legeredményesebb középiskolái közé tartozik. A folyamatosan magas színvonalon végzett oktató- és nevelőmunkája és elismerésre méltó közéleti tevékenysége alapján a Zrínyi Miklós Gimnázium Tantestülete Pro Urbe Zalaegerszeg díjban részesült 2008-ban.

Molnár András

Történelem tanári és könyvtárosi oklevelét 1985-ben a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola nappali tagozatán, míg levéltárosi diplomáját 1990-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán, levelező tagozaton szerezte.

1985. szeptember elseje óta megszakítás nélkül első munkahelyén a Zala Megyei Levéltárban dolgozik. 1990 előtt levéltári könyvtáros, attól kezdve pedig levéltáros volt. 1993. márciusától 1994. áprilisáig igazgatóhelyettesi feladatokat látott el, majd fő levéltárosként tevékenykedett. 1995. január 1-jétől az intézmény igazgatóhelyettese, később pedig megbízott igazgatója is lett.

Levéltárosként elsősorban a XIX-XX. századi közigazgatási iratok rendezésével, valamint a XIX. század történelme iránt érdeklődő kutatók kiszolgálásával foglalkozott, miközben a gyakorlatban is elsajátította a levéltári munka szinte valamennyi fázisát. A Balatoni úti raktárbázison elhelyezett iratanyag költöztetését, a végleges raktári rend kialakítását, és a raktárak anyagának felmérését már igazgatóhelyettesként irányította. A levéltár szakmai munkáját 1995. óta tervezi és felügyeli.

A Levéltárnak elsősorban tudományos kutatói, illetve tudományszervezői munkájával szerzett hírnevet, országos elismerést. 1998-ban és 1999-ben Zala vármegyében kezdeményezője és fő szervezője, a kulturális minisztériumnál pedig egyik szakértője volt az 1848-as megemlékezések, rendezvények és kiadványok létrejöttének.

A Levéltár népszerűsítése, valamint a történelmi ismeretterjesztés érdekében több kiállítás készítésében működött közre, néhányat pedig, így pl. a „Zalai honvédek a Donnál” c. vándorkiállítást önállóan szervezte. Számos előadást tartott és ismeretterjesztő televízió-, illetve rádióműsorokban is szerepelt. Irányításával készült el 1996-ban a zalai iskolák számára „Zala megye történelmi olvasókönyve”, ez évben pedig a „Zalai Millennium” c. cikksorozat önálló kötete. Mindezeken túl 76 tudományos ismeretterjesztő írása jelent meg különböző lapok – elsősorban a Zalai Hírlap – hasábjain.

Zala megye – kiváltképp Deák Ferenc – szellemi örökségének ápolásáért 1990. augusztus 20-án a Művelődési és Közoktatási Minisztérium miniszteri dicséretben részesítette, 1999-ben pedig „Zalaegerszegért” díjat kapott.

2003-ban a Deák-év fő szervezője volt a vármegyében és országosan. 2005-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vehette át a kulturális minisztertől, 2007-ben fő szervezője volt a Batthyány-évnek a vármegyében és országosan is.

2008-ban Pro Urbe Zalaegerszeg díjban részesült.

Képgaléria:

Videógaléria:

Utóvédként a Donnál címmel mutatták be Molnár András és dr. Szabó Péter könyvét a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A szerzőpáros többek között korabeli hadiokmányokkal mutatja be a magyar királyi 9. honvéd könnyű hadosztály történetét. A két kötetes mű a Zalai honvédek a Donnál című képes album folytatása.

Interjú Molnár Andrással, a Zala megyei levéltár igazgatójával:

Zalakerámia ZTE Kosárlabda Klub

Ostoros Károly volt az elindítója a Zala megyei, zalaegerszegi kosárlabda életnek.

A város csapatai egymás ellen és a nagykanizsai gimnáziumi csapatok ellen játszottak. Nagykanizsán Rossai Olivér, Szántó Zoltán, és a későbbiekben Radics András népszerűsítette a kosárlabdát. A zalaegerszegi csapatok Ostoros Károly segítségével a nyugat-magyarországi, területi bajnokságban szerepeltek.Az 1950-es években nagy lökést adott a zalaegerszegi kosárlabda fejlődésnek, hogy az Európa-bajnok csapatból Zalaegerszegen töltötte sorkatonai szolgálatát Simon János a Bp. Honvéd játékosa.

A kezdeti évek: Zalaegerszegen a minőségi kosárlabdázás alapjait a 70-es években kezdték megteremteni egyszerre két helyen is. A ZTE először az NB III-ban szerepelt, majd felkerült a második vonalba. A ZTE-ben és a város másik másodosztályú csapatánál az Zalaegerszegi Építőknél. 1977-ben a Z. Építők csapata az NB II nyugati csoportjában második helyen végzett, az Oroszlányi Bányász mögött. Ekkor jött az ötlet, hogy a két jó csapatból egy nagyon jó csapatot kellene csinálni. Az ötletet tette követte, és 1978 januárjában fuzionált a ZTE és a Z.Építők.

A csapat ZTE néven indult neki az 1978-as bajnokságnak azzal a nem titkolt céllal, hogy kiharcolja az NB I-es indulás jogát. Ehhez azonban meg kellett nyerni az NB II-es bajnokságot. Az NB II-ben az utolsó fordulóig veretlen volt a csapat. 1978. december 16-án Székesfehérváron bonyolították le az utolsó mindent eldöntő mérkőzést. A ZTE veretlenül, a Székesfehérvári Építők egy vereséggel került a döntőbe (a ZTE az első mérkőzésen Zalaegerszegen 91-65 arányban győzött). Még a 25 pontos vereség is az NB I-et jelentette volna a csapatnak. Annak ellenére, hogy az NB I-be jutás volt a cél, csak az egyik hivatalosan küldött játékvezető érkezett meg a székesfehérvári csarnokba, így a helyi Berendi Lászlót kérték fel szükség-játékvezetőnek.

A hazaiak óriási iramot diktálva hamar jelentős előnyt szereztek, melyet a ZTE a félidő végére ledolgozott. Ekkor sérült meg a ZTE egyik meghatározó játékosa Halász István. Drámai csatában, összesítésben mindössze egy ponttal jutott tovább a ZTE az NB I-be. A mérkőzést a székesfehérváriak nyerték, de a ZTE örülhetett. Székesfehérvári Építők – ZTE 77:52 (49:33) Halász (2), Németh (17), Ivánkovics (4), Vágvölgyi (4), Lázár (10) Csere: Mónok (2), Magyar (7), Góczán (2), Herényi (-) Edző: Kristóf László

4 Bajnoki cím:

1987/1988
1989/1990
1991/1992
2009/2010

Képgaléria:

Videógaléria:

A Zalakerámia ZTE KK 2010-es bajnokcsapatának ünneplése:

Bogár Imre

( Zalaegerszeg, 1945. június 15. – 2022. február 12.)

Zalaegerszeg Megyei Jogú Város rendszerváltás utáni első, 1990-1994 közötti polgármestere, a Báthory István Technikum jogelőd intézményének egykori igazgatója

Bogár Imre 1945. június 15-én született Zalaegerszegen.

1963-ban érettségizett a Zrínyi Miklós Gimnáziumban, majd 1968-ban magyar nyelv és irodalom, valamint orosz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár végzettséget szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán.

1968 és 1974 között a Csány László Közgazdasági Szakközépiskolában tanított, közben pedig óraadó tanár is lett a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán.

1974 és 1981 között a Zala Megyei Könyvtár tudományos munkatársa és főkönyvtárosa volt.

Közben elvégezte az ELTE-n a könyvtártudományi szakot, így okleveles könyvtárosi végzettsége is lett. 1981-1983 között a Zala Megyei Tanács Művelődési Osztályán könyvtárügyi főelőadóként dolgozott. 1983-ban került a Báthory István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző és Kereskedelmi Szakközépiskolába, ahol 1987-ig az intézmény igazgató-helyettese, majd 1987-től igazgatója volt.

1990-ben Zalaegerszeg Megyei Jogú Város polgármesterévé választották, mely tisztséget egy ciklusig, 1994-ig töltötte be.
A rendszerváltás hajnalán szinte a semmiből kellett az önkormányzati rendszert kiépítenie, s ezt türelemmel, korrekten igyekezett elvégezni.
Önkormányzati képviselőként egészen 2002-ig tagja maradt a közgyűlésnek.

1994-től újra a Báthory iskola igazgatója volt, egészen 2007-es nyugdíjba vonulásáig.
Kiemelkedő szerepe volt a kereskedelem-marketing, a vendéglátás- idegenforgalom, valamint a logisztikai világbanki rendszerű szakközépiskolai képzés megvalósításában.

Közben 1996 és 2006 között a Zala Megyei Közoktatási Közalapítvány alelnöki tisztét is betöltötte.

A város kulturális és művészeti élete iránt rendkívül elkötelezett volt. Alapítója volt 1957-ben a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekarnak, melyben 1992-ig csellistaként működött közre.

1975 és 1985 között alapítója és igazgatója volt a Néprajzi Nyári Egyetemnek, 1985-ben pedig tagja volt a „Szivárvány” országos televíziós kulturális vetélkedő, valamint a „Visszapillantó tükör” országos rádiós irodalmi vetélkedő győztes zalaegerszegi csapatának. Ezt 1986 és 1988 között a „Mosolygó Parnasszus” országos rádiós irodalmi vetélkedő győztes csapatának csapatkapitányi posztja követte.

Számos társadalmi tisztséget töltött be. 1988 és 1990 között tagja volt az Egerszeg című első városi újság szerkesztőbizottságának.

1988-ban megalapította Zala megye első alapítványát, a Zala Megyei Könyvtárpártoló Alapítványt. 1996-2006 között a Pannon Tükör kulturális folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, 2001-2006 között a Zalaegerszeg Felsőfokú Oktatásáért Közalapítvány kuratóriumi tagja, de részt vett a Dr. Kovács Lajos Alapítvány (Zrínyi Miklós Gimnázium), a Báthory István Alapítvány, valamint az Olvasóinkért Alapítvány (József Attila Városi Könyvtár) munkájában is.

Bogár Imre közéleti munkásságát Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata Pro Urbe Díjjal ismerte el, 2020-ban pedig magas rangú állami kitüntetésben részesült, átvehette a Magyar Arany Érdemkeresztet.

Különösen büszke volt 2 fiára és 4 lányunokájára.

Rövid, méltósággal viselt betegség után 2022. február 12-én hunyt el.