Zumbók Jánosné
Zumbók Jánosné 1969 óta, több mint 40 évig tagja volt a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekarnak.
A művészeti együttes egyesületté alakulása, 1992-től kezdve látja el a titkári teendőket, de ezt megelőzően is ő volt a motorja a szervezet működésének.
Az együttest 1970 és 2006 között művészeti vezetőként irányító Gellért Zoltán jobb kezeként szervezte a fellépéseket, gondoskodott mindenről, ami a felkészüléshez és a koncertekhez szükséges a kottaigényléstől kezdve a hangszerek szállításán át a vendégművészek felkéréséig.
Oroszlánrésze volt abban, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar komolyzenei élet olyan neves művészei léptek fel Zalaegerszegen a szimfonikus zenekarral, mint Jandó Jenő zongoraművész, Ruha István és Szabadi Vilmos hegedűművész, Perényi Miklós gordonkaművész, Lehotka Gábor orgonaművész, Moldován Stefánia és Simándy József operaénekes és hosszan folytathatnánk a sort.
Munkája nélkül nem valósulhattak volna meg az együttes külföldi fellépései. Testvérvárosainkban (például Marl, Kusel Varasd) sem szerepelhetett volna nagy sikerrel a zenekar.
Gellért Zoltán betegsége idején, majd 2006-ban bekövetkezett halála után is az ő szervező munkájának köszönhetően maradhatott talpon az akkoriban nehéz időszakot megélt szimfonikus zenekar. Gondoskodott róla, hogy mindig legyen karmester, aki ellátja a művészeti vezetői teendőket és legyen aki eljátssza a szólamot akkor is, amikor nem volt a városban olyan hangszeres zenész, akire szükség lett volna egy-egy darab előadásához. Az utánpótlásra is volt gondja, mivel játszani hívta a zenekarba a zeneiskolából kikerült és a városban maradt fiatalokat.
Ugyancsak említést érdemel közönségszervező tevékenysége, valamint a zenekar történetének dokumentálása és ennek keretében az alapítás ötvenéves évfordulójára készült kiállítás megszervezése.
Emellett mindvégig megőrizte a közhasznú egyesület gazdálkodásának kiegyensúlyozottságát, és pályázatírással igyekezett tágítani a civil szervezet pénzügyi mozgásterét. Jó kapcsolatot ápolt Zalaegerszeg többi művészeti együttesével, ennek is köszönhetően élvezhette a közönség a Városi Vegyeskarral, a Zalai Táncegyüttessel és az Énekmondó Együttessel közös fellépéseket.
Nem utolsósorban kiváló hegedűsként is kivette a részét a zenekar tevékenységéből.
Kitüntetését elhivatottsága és a város komolyzenei életének fellendítésében évtizedeken át kifejtett önzetlen munkája indokolja, ugyanakkor aktuálissá tette 2011-es nyugdíjba vonulása a zeneiskolából, ahol gazdasági vezetőként dolgozott és ezzel párhuzamosan a zenekar titkári posztjától is megvált.
Zumbók Jánosné, a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar leköszönő titkára, aki munkájának köszönhetően emlékezetes hangversenyek sokaságával gazdagodhattak az egerszegiek 2011-ben Zalaegerszegért díjban részesült.
Képgaléria:
Videógaléria:
Bicsákné Némethy Terézia
Bicsákné Némethy Terézia 1979-ben szerzett gyógypedagógus oklevelet a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. A végzettségét tekintve tanár, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus és közoktatás-vezető. Tanulmányaiban a szakma megújuló ismeretanyagát folyamatosan követte. Több tanulmány és szakcikk szerzője, illetve társszerzője volt.
2007. augusztus 16-tól ő volt a Nyitott ház Óvoda, Általános Iskola, Fejlesztő Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény igazgatója. Korábban igazgatóhelyettesi munkakörben, intézményegység-vezetőként és megbízott igazgatóként megismerte az intézményirányítás minden területét.
Gyógypedagógiai hitvallása: „…nekünk kell megtalálni az utat minden gyermekhez, aki velünk egyenrangú partner a fejlesztésben, sérülésének súlyosságától függetlenül.” E pedagógiai hitvallás alapján vezette az intézményt, ahol a munkatársaival együtt a halmozottan sérült fogyatékos gyermekek életminőségének javításáért dolgoztak nap, mint nap.
Vezetése alatt országosan elismert magas színvonalú, innovatív munka folyt az intézményben, továbbá szakmai és egyéb területeken is készültek publikációk.
Az integrált nevelésben résztvevő, köztük Zalaegerszeg Megyei Jogú Városban működő intézményeknek nyújtanak magas színvonalú szakmai segítséget.
Tevékenyen részt vett Zalaegerszeg Megyei Jogú Városban a sajátos nevelési igényű gyermek, tanulók ellátásának szakszerű, jogszerű megszervezésében. 2007-ben több szülővel együtt kezdeményezője volt az Asperger szindrómás (magasan funkcionáló autista) gyerekek integrált oktatásának megszervezésének. 2010-ben kezdeményezésére és az általa megfogalmazott indokok alapján döntött Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Közgyűlése, hogy minden Zalaegerszeg város fenntartásában működő óvoda alapító okiratába kerüljön bele az integráltan nevelhető autista gyermekek ellátása.
Munkájának elismeréseként 2010-ben Zalaegerszegért díjban részesült.
Bicsákné Némethy Terézia 2011-ben elhunyt.
Képgaléria:
Pozsik Lajos
Pozsik Lajos 1955-ben született Egerbocson.
Debrecenben biológia-földrajz szakos középiskolai tanári, majd Keszthelyen Természetvédelmi Szakmérnöki diplomát szerzett.
1978-ban kezdte pályafutását biológia-földrajz szakos tanárként.
Az 1989/90-es tanévtől a Ságvári Endre Gimnázium (ma Kölcsey Ferenc Gimnázium) alkalmazottja lett, és több, mint 2 évtizedig a biológia-földrajz-kémia munkaközösség vezetője volt.
Szaktanári munkáját kezdettől fogva magas színvonalon, „megszállottan” végezte.
Színvonalas oktató munkájának méltó bizonyítékai a megyei és az országos tanulmányi versenyek, tudományos diákköri konferenciák, amelyeken évről évre eredményesen szerepeltek diákjai, akik közül később sokan sikeres tanulmányokat folytattak biológia irányú felsőoktatási intézményekben. Pozsik Lajos az iskola környezeti nevelésében is mindig irányító szerepet vállallt.
Nemzetközi projektekben is dolgozott tanítványaival. Környezetvédelmi témákban 2 Comenius programban is közreműködött finn, svéd, szlovák és német iskolák diákjaival, illetve tanáraival.
Az ő vezetésével – több mint 200 pályázó közül – az iskola elnyerte a Környezeti Nevelési Mintaiskola címet, amelynek programját az iskola azóta is folyamatosan teljesíti.
A Kölcsey Gimnáziumban a környezeti neveléshez kapcsolódó fotókiállítás, vetélkedő szervezése is fűződött a nevéhez.
Rendszeresen szervezett egészségnevelési programokat, kiállításokat, vetélkedőket mind az iskola, mind a megye diákjai számára (például: őszi gyümölcshét, tej és péknapok, gombagyűjtő kirándulás és gomba kiállítás).
Ezen programok megvalósításához legtöbb esetben pályázati úton teremtette meg a költségfedezetet.
Emellett egyéni továbbképzéseire is mindig gondot fordított. Rendszeresen részt vett szakmai konferenciákon, elvégezte a természetvédelmi szakmérnöki szakot, a mérés-értékelés tanfolyamot, a környezeti nevelés és továbbképzés W1/2/93.sz Phare projektet. A „Természeti környezet és Európa” ökológiai szemináriumot Hamburgban és az Erdei iskola program- és tanulásszervezés elvei és gyakorlata című továbbképzést is.
1995-től biológia szaktárgyi oktatás szakértője lett.
Publikációi jelentek meg a Tudomány, a Természet Világa, a Természetbúvár és a helyi újságokban is.
Az iskola minden tanévben az arra érdemes tanárnak adományozza a Kölcsey gyűrűt a 2019/ 2020-as tanévben a tantestület szavazata alapján Pozsik Lajos nyerte el ezt a elismerést.
Pozsik Lajos neve egybefonódott a biológiával a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Munkássága olyan szerteágazó és sokrétű volt, mindenki előtt ismeretes volt agilitása, precizitása, valamint elhivatottsága munkája iránt.
Tanóráit úgy tartotta, mintha egyetemi katedrán állna, magas szintű szakmai tudása tiszteletet követelt a diákok körében. A tanórán kívüli tevékenységei mondhatni megmozgatták a diákságot, mert számtalan túrát szervezett és bonyolított le. Tehetséggondozása, nem csak a természet szeretetét közvetítő túrákban valósult meg, hanem a verseny felkészítésekben, környezetvédelmi, egészségnevelési akciókban is.
Szakmai tudása nemcsak a biológia ismeretek további gyarapításában mutatkozott meg, hanem önálló kutatási területek feltérképezésében, mint Festetics Imre „az első magyar genetikus” szellemi örökségének feltárása. A természettudományos laborban végzett munkája nem csak az iskola diákjainál tette lehetővé a természettudományok szemlétes, gyakorlati elsajátítását, hanem a megye több iskolájából érkező diákjai számára is.
Pozsik Lajos, a Kölcsey-gimnázium nyugdíjba vonult tanára a környezettudatos szemléletmód meghonosításában alkotott maradandót.
Több évtizedes oktató munkáját, közösségformáló tevékenységét és szerteágazó munkásságát 2011-ben Zalaegerszegért díjjal is elismerték.
Képgaléria:
Videógaléria:
Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú Művészeti Iskola
A Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú Művészeti Iskolát 1953. szeptember 1-jén alapították. A jelenlegi, az országban elsőként zeneoktatás céljára létrehozott épületben 1961 decemberétől működik.
A művészeti intézmény 20 éves fennállásnak alkalmából vette fel a Zala megyében verseléssel és dalgyűjtéssel foglalkozó, Csokonai és Kazinczy baráti köréhez tartozó Pálóczi Horváth Ádám nevét.
Az iskolában 31 tanár és 2 adminisztrációt végző kolléga dolgozik, akiknek felkészültsége nagyfokú hivatástudattal párosul.
A növendékek zeneóvodai tanszaktól kezdődően, előképzős, vonós, fa-és rézfúvós, ütő, zongora, ének, gitár, népzene tanszakokon fejleszthetik tudásukat. 5 éves kortól egészen 22 éves korig várják a zenekedvelő és tehetséges gyermekeket és fiatalokat.
Az intézményben kiemelt figyelmet fordítanak a diákok tehetségének korai felismerésére, számukra emelt óraszámban folyik mind a hangszeres, mind pedig a zeneelméleti képzés.
A város zenei amatőr művészeti csoportjainak utánpótlása miatt is fontos a tanulók kamarazenei, vonós- és fúvószenei képzése.
A zeneiskola növendékei közül sokan közép- illetve felsőfokú zenei tanulmányokra készülnek, részükre a pedagógusok külön felkészítő órákat tartanak.
1978 óta háromévente rendezik meg a Lubik Imre Országos Zeneiskolai Trombitaversenyt, amelyen növendékeik mindig kiváló eredményeket érnek el.
2000-től megyei versenyek, zongora és szolfézs bemutatók, valamint zongora,- és hegedűversenyek házigazdái, rendezői.
2007-ben a zeneiskola a művészeti iskolák között kiváló minősítést kapott.
Az intézmény Ifjúsági Fúvós, Ifjúsági Vonószenekara, Leánykara, kamarazenei együttesei rendszeresen fellépnek helyi, megyei és országos rendezvényeken, valamint a testvérvárosokban öregbítették Zalaegerszeg nevét.
A zeneoktatatás, a tehetséggondozás mellett nagy hangsúlyt helyeznek a magyar és más népek zenei értékeinek továbbítására, a zene szeretetére.
Az intézmény 1995-ben és 2013-ban is Zalaegerszegért díjban részesült.
Képgaléria:
Videógaléria:
Tóthné Steinhausz Viktória
Tóthné Steinhausz Viktória Budapesten született.
1974-ben a Madzsar Alice gyógytornászképzőben szerzett oklevelet, majd 1985-ben az Orvostudományi Egyetem Főiskolai Kar gyógytornász szakának kiegészítő képzését, 2001-ben pedig a SOTE Sporttudományi Karának humán kineziológus szakát is elvégezte.
1993-ig a baleseti sérültek fizioterápiáját látta el az Országos Traumatológiai Intézet rehabilitációs, illetve a Péterfy Sándor utcai Kórház traumatológiai osztályán.
1993-tól a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Zalaegerszegi Képzési Központjának oktatója volt közel két évtizedig.
Mindig fontosnak tartotta az új módszerek elsajátítását, pályafutása során tíz, magyar és nemzetközi instruktor által vezetett, tanúsítvánnyal záródó tanfolyamot végzett el, a Terrier-féle manipulatív masszázsból instruktori, a szívéhez nagyon közel álló PNF-ből asszisztensi fokozatot szerzett.
Számos európai országban is járt tanulmányúton, valamint hét magyar tudományos társaság megbecsült tagja. Kongresszusokon, vándorgyűléseken mintegy 30 önálló előadást tartott, főleg CPM (speciális ízületi mozgatás), traumatológiai és gerinciskola témakörökben. Magyar Gerincgyógyászati-, a Gyógytornász Társaság és a Gál-Gardi Alapítvány szervezésében számos tanfolyamot vezetett a Tartáskorrekciós Program keretében.
Az ország több városában PNF és Terrier-féle ízületi és lágyrész mobilicáziós tanfolyam vezetését vállalta magára.
1998 és 2001 között az ISPO Hungary által orvosok számára rendezett tanfolyamok előadója volt „A járás biomechanikája” címmel.
Három önálló és mintegy 20 társszerzős publikációval rendelkezik.
A Primér Prevenciós Program Kisiskolásoknak társszerzője, melynek gyakorlati megismertetését Tóth Klára kolléganőjével együtt maga látta el a zalaegerszegi általános iskolákban.
Számos jelentős pályázat szakmai anyagának kidolgozásában és megvalósításában vett részt, melyek közül kettő Zalaegerszeg Megyei Jogú Város támogatását élvezte.
Az országosan elismert gyógytornász nevéhez számos egészségügyi program fűződik, sok zalaegerszegi sérült hálás lehet neki egészsége visszanyeréséért. A város sportegyesületei is gyakran kérik segítségét.
Mindezek mellett kiváló oktató, hivatástudata, szakismerete tanítványai számára mindig is példát jelentett. Végzett hallgatói nemcsak elismeréssel beszélnek róla, hanem szakmai tanácsért is gyakran felkeresik mind a mai napig.
A város egészségügyi ellátásban játszott szerepét megköszönve Tóthné Steinhausz Viktóriát 2011-ben Zalaegerszegért díjjal ismerték el.
Képgaléria:
Videógaléria:
Szakács László
1946-ban született Nován. 1966-ban a Soproni Erdészeti Technikumban szerzett erdésztechnikusi oklevelet. Kezdő gyakornoki éveiben az Észak-zalai Állami Erdőgazdaság Zalaegerszegi Erdészeténél beosztott erdészként szolgált. 1970-ben történt kerületvezetői kinevezése után szakmai pályája a zalaegerszegi Alsóerdőhöz kötődött. Itt egy olyan különleges helyzetű erdőtömb gazdája volt, amely amellett, hogy értékes faállományok alkotják, a város életének egyik színteréül szolgál.
Feladatát magas szakmai színvonalon, a legkisebb részletre is figyelő alapossággal látta el. Ennek köszönhető, hogy munkáját nemcsak felettesei, hanem a város többezres kritikus közönsége is elismerte.
A komoly hagyományokkal rendelkező zalai erdőgazdálkodás múltjának egyedüli kutatója volt. Ez irányú tevékenységének értéke nehezen felbecsülhető. Fontosabb írásai a két világháború közötti erdészeti igazgatás, az államosítás és a MÁLLERD megalakulása témakörében jelentek meg. Kutatási eredményeit a szakosztályülések gyakori előadójaként tárja a nagyközönség elé.
Szakmai munkássága – mindenekelőtt kimagasló zalai erdészettörténeti kutatásai – elismeréseként, 1998-ban Bedő Albert-emlékéremmel tüntették ki. A legbüszkébb – saját szavai szerint – az Alsóerdőre. 220 hektárt parkerdővé minősítettek át, 40 hektár akácost fokozatosan alakítottak át arborétum jellegű, sokszínű, változatos, lazább szerkezetű erdővé, őshonos fajokkal, s itt alakult kis az Azáleás-völgy. Egy átjárhatatlan akácos volt a völgy. Először megtisztították a területet, aztán a talajt, majd elkezdték a telepítést. Elsősorban Jeliből szereztek csemetéket – félig vad növényeket. Szín és fajta szerint ültettek a nyílási időt is figyelembe vették. A völgy ma már valamennyi egerszegi kiadványon szerepel.
Kiváló természetfotós. A Zalai Hírlap fotópályázatán több alkalommal sikeresen szerepelt, az erdészeti lapok rendszeresen közlik felvételeit, többször a címoldalon is. Legalább 20 faluban, városban volt kiállítása, a legnagyobb a zalaegerszegi Zsinagógában és Sopronban, az Erdészeti Múzeumban. A soproni fotótárlaton 120 egyetemista énekelte tiszteletére az erdészhimnuszt és a selmeci dalokat.
A zalai erdésztársadalomban Szakács Lászlónak van a legnagyobb erdészettörténeti gyűjteménye, de a vadászattörténeti anyaga is jelentős. Közel 70 tanulmánya, írása jelent meg e témában. Közreműködött a nagykanizsai és a lenti erdészettörténeti kiállítás megrendezésében. Az utóbbi bemutatón 105 képe és dokumentuma volt látható.
2008 decemberében ment nyugdíjba. Nyugdíjba vonulása után megírta zalaegerszegi erdők történetét „A zalaegerszegi erdők és az erdőgazdálkodás története a kezdetektől 2010-ig” címen.
A nagyszabású munka 2012-ben jelent meg és egyedülálló a maga nemében, ilyen átfogó erdészettörténeti monográfia még egy térségről sem jelent meg hazánkban. A kötet a vármegyeszékhely és a hozzá csatolt települések erdő- és vadászattörténetéről teljességre törekvő képet ad, nem kihagyva a kapcsolódó területek – például a gyantagyártás, magpergetés, régészet – idevágó vetületeit sem. A kötet CD melléklete mintegy 200 fotót, térképet is tartalmaz.
A zalaegerszegi közjóléti erdők története címmel tartott előadást Szakács László nyugalmazott erdész a „Zalai Közgyűjteményi Szakmai Napok” címmel rendezett tudományos konferencián, a Magyar Olajipari Múzeumban 2013. szeptember 29-én. A kétnapos programon egyedül képviselte az erdészeti ágazatot. A Göcseji Falumúzeumban pedig az október 5-i falunapon a zalai erdőkről tartott sikeres előadást.
Szakács László Zalaegerszeghez köthető erdészeti tevékenysége révén 2013-ban Zalaegerszegért díjban részesült.
Képgaléria:
Videógaléria:
Nemes Attila
Nemes Attila 1979. február 4-én született Zalaegerszegen.
Lickóvadamoson nőtt fel, Gellénházán járt általános iskolába, ahol megismerkedett örök szerelmével, a tekesporttal.
2000-ben igazolt a ZTK-FMVas csapatához, ahol sportkarrierje kiteljesedett, hiszen előbb stabil élvonalbeli játékossá vált, majd később válogatott kerettaggá.
Háromszoros magyar bajnoknak vallhatja magát a ZTK-együttesével és egyszeres Bajnokok Ligája-győztesnek.
Nemzeti csapatunkkal eddig két ezüst- és egy bronzérmet szerzett a világbajnokságokon. 2010-ben első egyéni világbajnoki címét gyűjtötte be, ugyanis a legjobbnak bizonyult a rapid számban.
A Magyar Tekézők Országos Szövetsége Attilát nem véletlenül választotta 2010-ben sportágában az év legjobbjának.
Nemes Attila nős, egy kislány boldog apukája.
Világbajnoki teljesítménye előtt tisztelegve a közgyűlés 2011-ben Zalaegerszegért díjat adott Nemes Attilának, a ZTK-FMVas tekecsapat versenyzőjének, aki a 2010-es VB egyéni aranya mellett több csapat-bajnoki címből is kivette már részét.
Képgaléria:
Videógaléria:
Kocsmár Zoltánné
Kocsmár Zoltánné Zalaegerszegen érettségizett 1970-ben a Deák Szakközépiskola elődje, a 3. számú Szakközépiskola és Gimnáziumban.
1977-ben végzett szociális szervezőként a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, majd 1993-ban második szakként a Fogyatékosok egyéni és csoportos foglalkoztatása szakon.
2003-ban szakvizsgát tett a „Fogyatékosok szociális ellátása, rehabilitációja” szakmai terület anyagából. 2004-ben tereptanári képzettséget szerzett.
1970-től 1976 végéig a Zala Megyei Tanács Egészségügyi Osztály létszámába tartozva a Szociálpolitikai Csoport szakmai felügyelete alatt végezte munkáját. Az országban elsők között a zalaegerszegi járásban a házi és napközi otthoni gondozás megszervezését, a hálózat kiépítését végezte, mint járási házi szociális gondozó.
1977-től a Városi Tanács Egészségügyi Osztálya Szociálpolitikai Csoport állományába került. A volt járás területe mellett Zalaegerszeg város napközi és házi szociális gondozását szervezte, irányította.
1979. áprilisától az integráció következtében munkája összekapcsolódott a Pózván működő Szociális Otthonnal: a területi gondozás képviselőjeként összekötő feladatot látott el a területi és intézményi gondozás között.
A pózvai Szociális Otthonban az új száz férőhely bővülésével szükségessé vált a gondozás szakmai színvonalának fejlesztése, melynek következményeként 1981. februártól igazgató-helyettes lett a zalaegerszegi szociális otthonban 1982. június 30-ig.
1982. július 1-től decemberig megbízott igazgató, majd 1983. augusztusáig, kislánya megszületéséig ismét igazgató-helyettesként az intézmény gondozási tevékenységének egyszemélyes irányítója volt.
1984. szeptemberében kezdett újra dolgozni a szociális otthonban, mint főmunkatárs a mentálhigiénés csoportot, majd a módszertani csoportot irányította.
1987. július 1-től Zalaegerszeg város által létrehozott Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonát 24 évig sikeresen vezette egészen az intézmény 2011. október 1-jei átalakulásáig. Az általa vezetett intézmény 2004-ben vette fel a Gyimesi Lajos Fogyatékkal Élők Nappali Intézménye nevet.
1989-től 2008-ig részt vett a megyei Módszertani Intézmény vizsgálataiban. A Zala Megyei Közgyűlés a megyei módszertani csoportban állandó bizottsági tagként végezte a megyében az értelmi fogyatékosok munka- és pályaalkalmassági vizsgálatát 2000-ig.
2000-en felkérték a Notre Dame Rend által fenntartott „Miasszonyunk” Időskorúak Otthona vezetésére, amit részmunkaidőben végzett, 2003. szeptemberéig.
Felnőttképzést szervező intézmények felkérésére a szociális gondozó-ápoló szakképzésbe, mint oktató, gyakorlati vezető tevékenykedett több évig.
A Családsegítő Szolgálat és Gyermekjóléti Központtal együttműködve „A fogyatékkal élők segítői szakmai műhely” munkájában aktívan részt vesz. Továbbképzések szervezésében, pályázatok előkészítésében közreműködött, illetve intézménye helyet adott a műhely összejöveteleinek.
Jó kapcsolatot alakított ki a városban működő társintézményekkel, helyi és országos érdekvédelmi szervezetekkel.
A munkáját felelősséggel, toleranciával, a rá bízott gondozottak iránti tisztelettel végezte. Az emberi méltóság és az önrendelkezés mindenek felett való szem előtt tartása volt.
41 éves pályafutása után, 2011. október 1-től megérdemelt nyugdíjas éveit tölti.
Kocsmár Zoltánné tiszteletreméltó szakmai életútjával megérdemelten kapta meg 2011-ben a Zalaegerszeg díjat.
Kocsmár Zoltánné sokat tett a sérült fiatalok képességeinek fejlesztése, társadalmi elfogadásuk megerősítése érdekében.
Ezen tiszteletreméltó szakmai életút ismeretében Kocsmár Zoltánné megérdemelten kapta meg 2011-ben a Zalaegerszeg díjat.
Képgaléria:
Videógaléria:
Dr. Németh Árpád
Dr. Németh Árpád 1951. június 30-án született Csesztregen.
1975-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának gépgyártástechnológia szakán szerzett okleveles gépészmérnöki, majd két esztendő múlva ugyanitt mérnöktanári diplomát. 1985-ben doktorált.
Azok közé a kiváló és elhivatott szakemberek közé tartozik, akik egész pályafutásukat a magyar felsőoktatás fejlődésének szentelték. Mindvégig hű maradt egyetemi alma materéhez, melynek oktatója is volt.
2002-től az intézmény Zalaegerszegi Képzési Központjának tanára, majd vezetője volt, valamint a BME és a Nyugat-Magyarországi Egyetem megbízottjaként, képzési igazgatóként is tevékenykedett.
A szakterületébe tartozó tárgyak oktatása mellett számos publikáció, egyetemi jegyzet, tanulmánykötet szerzője, valamint szakmai konferenciák előadója.
Fő szervezője volt 1985-2002 között a BME orosz nyelvű robottechnikai képzésének, 2002 óta pedig a zalaegerszegi mechatronikai mérnökképzésnek.
Mindig fontosnak tartotta saját tudása folyamatos bővítését is, az elmúlt évtizedekben több tanulmányúton vett részt Oroszországban, Finnországban és az Egyesült Államokban.
Felsőoktatási képzési igazgatóként, a Pannon Fejlesztési Alapítvány kuratóriumi tagjaként és az UNIFÓRUM Együttműködés a Nyugat-Dunántúl Felsőoktatásáért Egyesület tagjaként is kiemelten törekedett a helyi vállalatokkal, vállalkozásokkal való szoros együttműködés kialakítására. Ez jelentős szerepet játszott abban, hogy a képzési központ hallgatói korszerű, piacképes tudással léphetnek a munka világába.
A megyeszékhelyi műszaki felsőoktatás meghatározó alakja, a mechatronikai képzés fő szervezője dr. Németh Árpád, a zalaegerszegi képzési központ egykori igazgatója, akinek kiemelkedő szerepe volt abban, hogy korszerű tudást szerezhetnek az intézmény hallgatói. Mindezek alapján Dr. Németh Árpád méltán kaphatta meg 2011-ben a Zalaegerszegért díjat.
Képgaléria:
Videógaléria:
Bérces György
1927-ben született a Baranya megyei Nagypallban, földműves családban.
Az elemi és a polgári iskola elvégzése után beiratkozott a Bajai Állami Tanítóképzőbe.
1944. decemberében német nemzetiségi származása miatt egy Donyec-medencei szénbányába vitték „málenkij robot”-ra, ahonnét másfél év után sikerült hazajutnia.
Ezek után folytatta tanulmányait: a Bajai Állami tanítóképzőben tanítói, majd a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskolán 1952-ben matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett.
1951-ben gyakorló tanárként került Zala megyébe, Lispeszentadorjánba.
1952-ben megnősült, felesége és lánya pedagógusok, fia az ELTE fizika tanszékén tanít. Lispeszentadorjánban 1975-ig élt és dolgozott tanárként, majd iskolaigazgatóként. Igazgatói tevékenysége alatt a régi iskolaépületet felújították, kezdeményezésére óvoda és kultúrház épült a faluban, ahol maga is szervezte a kulturális rendezvényeket, programokat.
1999-2000-ben helytörténeti gyűjtőmunkát végzett Lispeszentadorján történetéről.
A képekkel, térképekkel illusztrált könyvet 2000-ben adták ki.
1975-ben családjával Zalaegerszegre költözött, és 1975-től nyugdíjazásáig, 1988. decemberig az Andráshidai Általános Iskola tanára és igazgatója volt.
Az itt töltött 13 év alatt az intézmény nagy fejlődésen ment keresztül: az 1958-ban épült iskola 1980-ra 12 tantermessé bővült, nagymértékben nőtt a szemléltető eszközállomány, szaktantermek alakultak ki, szépült az udvar és a tornapálya környéke.
1984-ben az iskola az ő kezdeményezésére vette fel a zalai születésű Öveges József fizikus professzor nevét. (Az utat nem volt könnyű kijárnia, mivel az akkori városvezetés Öveges Professzort egyházi személye révén nem akarta névadóként támogatni.)
Szintén ebben az évben fotókkal is illusztrált jubileumi kiadványt készített az iskola 100 éves évfordulója alkalmából az iskola történetéről, életéről, dolgozóiról, diákjairól, versenyeredményeiről.
1987-ben újabb 2 tanteremmel bővült az iskola.
Igazgatói pályafutása során az intézmény fejlesztése mellett számos kulturális rendezvényt, kirándulást, külföldi utakat szervezett az iskola dolgozói, a tanulók és a szülők számára.
Nyugdíjas éveiben is aktívan tevékenykedett, helytörténeti gyűjtést végzett Andráshida és az andráshidai intézmények történetéről.
Kitüntetései:
1959 – Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója
1985 – Centenáriumi Érem a város fejlődésének önzetlen támogatásáért, anyagi és szellemi gyarapításáért
1985 – Vöröskeresztes Munkáért Kitüntetés
1985 – Kiváló Munkáért Kitüntetés
1988 – Kimagasló Társadalmi Munkáért Arany Fokozat
1988 – Pedagógus Szolgálati Emlékérem
Az andráshidai Öveges-iskolát nyugdíjazásáig, 13 éven át irányító Bérces Györgynek több évtizedes, elkötelezettséggel végzett oktató, nevelő munkáját, az intézményért kifejtett szakmai tevékenységét, valamint Andráshida kulturális életének formálásáért tett fáradozásait 2011-ben Zalaegerszegért díjjal köszönték meg.
