Szilágyi Márton

A Keresztury Dezső Arany János körüli munkálkodása óta eltelt időszak Arany-értelmezéseinek egyik legjelentősebbikét Szilágyi Márton hozta létre, aki évtizedek óta interpretálja tanulmányaiban és könyveiben Arany János munkásságát, illetve teszi közzé Arany költői életművét.

Szilágyi Márton (szül. Gyula, 1965) az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár az ELTE BTK 18–19. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén. Diplomáját az ELTE magyar–történelem szakán szerezte 1990ben, 1997-ben szerzett kandidátusi fokozatot, 2009-ben habilitált, 2011-ben megvédte MTA doktori értekezését, 2013-ban egyetemi tanárrá és tanszékvezetővé nevezték ki. 2006–2010 között az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatóhelyettese, 2007-ben megbízást kapott a „Magyar és európai felvilágosodás” doktori program vezetésére, tíz tanítványa szerzett tudományos fokozatot. Több folyóirat szerkesztője, szerkesztőbizottsági tagja, a szerkesztésében megjelent könyvek száma tizenhét. Hat szemesztert tanított vendégtanárként a Bécsi Egyetem Finnugor Intézetében (Universität Wien, Institut für Finno-Ugristik, 2002–2004, 2010–2011), egyet a berlini Humboldt Egyetem Hungarológiai Tanszékén (2002), kettőt a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetemen (2017–2018). Elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat és az MTA Bolyai Ösztöndíját, számos szakmai díj és kitüntetés birtokosa, 2023-ban beválasztották a Szent István Tudományos Akadémia tagjai közé.

Munkássága kiterjed a klasszikus magyar irodalom teljes korszakára, annak legfontosabb szerzőire (Csokonai, Kazinczy, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai). Több műfajban alkot, teljesítményét leginkább tizennyolc egyszerzős (többségében jelentős terjedelmű) könyve reprezentálja.

Legfontosabbak a monográfiái, valamint a kutatott korszakába tartozó szerzők műveinek gazdagon jegyzetelt, tudományos szövegkiadásai (kritikai és forráskiadások), amelyek rendszerint szoros kapcsolatban vannak a monográfiák anyagával.

Könyvei felét a saját tanulmányait összegyűjtő kötetek teszik ki.
A kilenc tanulmánykötetből öt tematikus gyűjtemény, amelyek Kazinczy börtönnaplójával,
az 1840-es évek magyar irodalmával, Vörösmarty Mihály életművével, Petőfi és Jókai pályájának párhuzamaival és a 19. századi prózairodalommal foglalkoznak. A további négy tanulmánykötet (Kritikai berek, Határpontok, Omniárium, A második Prométheusz) a kevésbé szorosan összetartozó dolgozatokat teszi elérhetővé.

A könyvek másik fő csoportját öt kritikai kiadás alkotja (nem számolva közéjük három ún. népszerű kiadást). Először az 1794–1795-ös Uránia című folyóirat kiadása jelent meg kritikai feldolgozásban, majd Kölcsey szépprózai művei és Kazinczy fogságáról szóló önéletírása, legújabban pedig Arany János 1825–1850 közötti kisebb költeményei.  A Petőfi kritikai kiadás befejező költemények-kötetét Kerényi Ferenc halála után vette át és fejezte be Szilágyi Márton, újradolgozta a teljes anyagot. E kritikai kiadások tekintélyes sorozatok darabjai, érdemben meghatározzák az értelmezési hagyományt, részben vagy egészében (mint például az Uránia esetében) új irányba állítva azt.

A könyvek harmadik csoportját a monográfiák képezik. A hat kötet valójában négynek tekinthető, mert a Lisznyai Kálmánról és az Arany Jánosról szóló monográfiák egy korai rövidebb és egy jelentősen átdolgozott, terjedelmileg kétszeresére növelt új változatban is megjelentek. A másik két monográfia a kandidátusi, illetve a nagydoktori értekezésből formálódott: az Uránia folyóirat átfogó feldolgozása és egy nagyszabású Csokonaiéletrajz. Szilágyi Márton tudományos teljesítményének jelentőségét leginkább az Arany-, Csokonai- és Urániamonográfiák, valamint a hozzájuk kapcsolódó kritikai szövegkiadások, tanulmányok kapcsán lehet megfogalmazni.

A 2017-es, bicentenáriumi Arany-emlékév szakirodalmi robbanása szinte kiáltott a felhalmozott eredményekre épülő új összefoglalásért, s az Aranyról szóló kötetének második változata ezt a maga teljességében megvalósította.

A monográfia egymásba fonódó két fő vonulatát a társadalomtörténeti vizsgálatok és a szövegekhez kötődő nagyobb műelemzések képezik. E nagymonográfia kitüntetett jelentőséggel bír az Arany-szakirodalomban és összegző-lezáró karakterével a szerző pályáján is.

Szilágyi Márton az Arany-kutató Keresztury Dezső életművének méltó folytatója, Keresztury Dezső-díj 2025. évi díjazottja.