Beágyazás után mindig az ágyra tesz kis gazdám. Sokszor elnézem az arcát, mikor felkel – olyankor kicsit szomorkás. Ha hazajön délután, akkor sokkal vidámabbnak látom. Némi pihenő után nekiáll a tanulásnak. Na de hagyom ezt a témát!

Beszélek magamról, én hogyan nézek ki. Csíkos bundám van, rajta egy szép kis masnival. A szemem kék, az orrom narancssárga.

Felnézek a gazdámra, és a többi emberre, mert olyan sok mindenre képesek! Nagy célokat tudnak megvalósítani, fontos dolgokat érnek el. Én sajnos ilyesmikre nem vagyok képes, csak ülök az ágyon nap nap után, és gondolkodom.

Csupán egy apró plüss vagyok a nagyvilágban, de remélem, egyszer még én is lehetek igazi ember!

Trencséni Kim 5.b
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola