Erdélyben jártam
A csütörtöki programban a Pongrác-tető, a Békás-szoros és a Gyilkos-tó szerepelt. A Pongrác-tetőn égbenyúló hegyek, végtelen fenyvesek tárultak szemünk elé. Néhány bódénál székely emberek helyi készítésű mézet, különféle szörpöket és lekvárokat árultak. A legszebb domboldalon egy csoportkép is készült. Azon tűnődtem, milyen állatfajok élhetnek ezekben az erdőkben.
A Békás- szoroshoz egy lankás, szerpentines út vezetett. A szorost egy sebes folyású folyó vájta ki. Az út egy részét busszal, majd a többit gyalogosan tettük meg. A meredek hegyoldalakból tiszta vizű források fakadtak. A folyóból pedig kiálló szikladarabok meredeztek. A szoros végén számos fogadó és bódé állt, ahol az emberek szuvenírt vásárolhattak. Az egyikben megkóstoltuk a micset, egy helyi specialitást.
Miután elfogyasztottuk ebédünket, a Gyilkos-tó felé vettük az irányt, ahol sétáltunk és beszélgettünk. Mi, fiúk csúzlijainkkal a tó vizébe apró kavicsokat repítettünk. Egy árustól különleges, durranó kavicsokat vásároltam testvérem számára.
Csíksomlyón a kegytemplomnál visszafelé álltunk meg, mert ekkor már nagyon közel voltunk a szállásunkhoz. A kegyszoborhoz is felmentünk, imádkoztunk családjainkért, barátainkért, és hálát adtunk, hogy az esős időjárás ellenére, amerre mi éppen jártunk, egy csepp eső sem esett.
Késő délután tértünk vissza a szállásunkra, ahol meleg vacsorával vártak minket vendéglátóink.
Számomra a kirándulásból ez a nap volt a legkedvesebb, mert sokat nevettünk és játszottunk. Osztálytársainkkal még közelebb kerültünk egymáshoz, kísérőtanárainkat egy újabb oldalukról ismertük meg.
Dancs Márton (7.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Tartalom megosztása: