Május lett…
Május elsejét az emberek többsége a munka ünnepeként tartja számon, de e naphoz más jeles esemény is kötődött régebben. Sok helyen ekkor állítottak májusfát (más néven májfát, Székelyföldön hajnalfa vagy jakabfa néven ismert) a természet újjászületésének jelképeként. A források már a XV. században is említik ezt a szép szokást, de eredete valószínűleg még régebbi, a római Florália szokásából eredeztethető. Ezeknek a több napig tartó fesztiváloknak a késői utóda a majális. Eredetileg termékenységünnep volt.
A májusfához való fát a legények éjjel vágták ki az erdőn, feldíszítették szalagokkal, virágokkal, tojással, borral, majd a lányos házak elé állították. Ezzel adták a falu tudtára, hogy melyik lány tetszik nekik. Sok helyütt aztán pünkösdkor „kitáncolták” a fát, azaz kidöntését mulatsággal, tánccal ünnepelték.
A hó 12-13-14. napjain Pongrác, Szervác és Bonifác ókeresztény vértanúkra emlékezünk. Időjárási megfigyelések (fagyosszentek) kötődnek e napokhoz. A meleg májusi idő általában hűvösre fordul ilyenkor, nem ritka az éjszakai fagy sem. Védekezésül a gyümölcsösökben ilyenkor füstölnek. A kényes egynyári zöldségeket, uborkát, paradicsomot csak a fagyosszentek után ültették el.
Május 16-a Nepomuki Szent János napja. Cseh vértanú szent, akinek szobrait víz közelében szokás felállítani. A hajósok, vízimolnárok védőszentje.
Orbán pedig a szőlősgazdák, kádárok, kocsmárosok védőszentje, napja május 25-én van. Sajnos ezen a napon is gyakori a hideg éjszaka, ami a szőlőnek különösen ártalmas, ezért a szőlőben szobrokat emeltek neki, illetve e napon a szőlőtermő vidékeken szentmisét tartottak tiszteletére.
Salamon Barnabás 7.b
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola
Tartalom megosztása: