A Neoton 1965-ben két fiatal, Pásztor László és Galácz Lajos által alakult meg egy Mikulás-napi egyetemi versenyre. Balázs Fecó billentyűssel kiegészülve 1968-ban megnyerték az Országos ”Ki mit tud?” – vetélkedőt. Ebben az időben figyelt fel a zenekarra dr. Erdős Péter, Csepregi Éva kvalitásait is értékelve. Így Éva vezetésével alakult meg a Neoton Família 1977-ben. Az 1979-es év fordulópont volt a Neoton Família történetében. A cannes-i MIDEM-fesztiválon ők kísérték a magyar popzenét képviselő szólistákat, és ezáltal ők is eljátszhattak pár saját dalt. Ekkor figyelt fel rájuk a külföldi szakma. Az év végén megjelent a Napraforgó című lemezük, ami itthon hirtelen a slágerlisták élére juttatta az együttest. A Santa Maria, a Szédült napraforgó vagy a Hegyirabló ismert slágerek lettek. 1980 elején elkészült a lemez angol nyelvű változata. Sikereket arattak Spanyolországban és Japánban is. 1979 decemberében jelent meg a külföldi rendelésre készített Disco Party c. album Kovács Katival, melyen angol nyelvű diszkósikereket dolgoztak fel. A lemez rövid időn belül aranylemez példányszámban fogyott el, s a későbbiekben Kovács Katival több hasonló lemezt is készítettek. Következő éveiket stúdióban töltötték, így a Don Quijote a slágerlistákon szerepelt. 1981 végén 42 állomásos turnét adtak Japánban. Itthon évről évre megjelent a Neoton Família stúdióalbum, ami minden évben hozta a slágereket. 1985-től Csepregi Éva együtt dolgozott a skót származású Bob Heatlie-vel, aki elsősorban szólókarrierjét egyengette. Több zenész és énekes ki- és belépésével fogyott és bővült a banda az évek során, de 2007-re egyenlőre elérte végső formáját, és tagja Csepregi Éva (ének), Végvári Ádám (gitár, ének), Baracs János (basszusgitár, ének), Lukács László (gitár, vokál), Lukács Andrea (billentyűs hangszerek, vokál), Healtlie Dávid (dob, ütőhangszerek) lett.

Hetekkel ezelőtt édesanyám a munkából hazatérve azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy lenne-e kedvem elmenni velük Neoton Família-koncertre. Én vállat vonva válaszoltam, hogy miért is ne, hisz nem voltam még ilyen koncerten. Eljött a koncert napja, és a kedvem még mindig kétes volt. A hatalmas tömeg és tolongás a jegypénztárnál egyre jobban hangulatromboló volt. A szüleim kérdezték is, hogy biztos jól döntöttem-e, látva rajtam az egyhangúságot. A nézőtérre belépve láttam, hogy minden ember legalább 20 évvel idősebb, ez persze még jobban elvett a kedvemből. Több ismerős, akikkel találkoztunk, kérdezte tőlem, hogy ismerek-e a zenekartól számokat. Én úgy gondoltam, pár zeneszámot csak, amiket esetleg a rádióban hallhattam. Közben a zenekar megérkezett. Hatalmas ujjongás, és bele is kezdtek az első számba. Ismert dallam csendült fel. Majd minél több zenét játszottak, annál több zenét ismertem fel örömömre. Rá kellet jönnöm, hogy az elhangzott számoknak többségét ismerem, és talán vannak olyan szórakozóhelyek, ahol a mai modern feldolgozásban bulizok is rajtuk. Látva a fellépők beleélését, csak plusz energiát adott a többi nézővel való tomboláshoz. Szüleim mosolyogva néztek, és jegyezték meg a koncert előtti hangulatomat. A koncert végére az együttest visszahívta a közönség a színpadra, és záródalként eljátszották a három legismertebb számukat. Hatalmas volt a tömeg hangja, és együtt énekeltünk a csapattal. Még másnap is az elhangzott dalaik szövege ment a fejemben. Úgy érzem, elmondhatom, hogy életem eddigi legjobb koncertjén vettem rész, ami egy örök emléket hagy meg bennem.

Molnár Barbara (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium