Bár a nagyszüleim ezt nem igazán engedhették meg maguknak. Így apához fordultam, akinek egy fesztiváljegy semmi lett volna, de ő mégis nemet mondott. Nem nagyon foglalkoztak velem a szüleim, még kétéves korom előtt elváltak. Apa állandóan üzleti úton volt, anyáról nem sokat tudtam, csak annyit, hogy körülbelül ötödször házasodott már. Igazából pontosan nem tudom, mert nem érdekelt, így nem tartottam számon.

Egy szép napos délután sétáltam hazafelé. A nagyi otthon fülig érő mosollyal várt, mivel levelet kaptam apától. Nem igazán érdekelt, bár tudtam, hogy szülinapom lesz, de ezt mindig elfelejtette, ám amikor kibontottam a levelem, szegény nagyi nyakába ugrottam, aki majdnem felborult. A levélben egy fesztiváljegy volt. Azonnal felhívtam Áhimot, a legjobb barátomat, nagyon izgatottak lettünk mindketten, hogy megvalósul az álmunk.

Eltelt a nyári szünet fele, már csak pár nap volt a nagy napig. Már előtte két nappal összepakoltam, nyilvánvalóan nagyi sem engedett el pár fölös holmi nélkül, mert bármikor szükség lehet például egy serpenyőre. Hát hogyne, pont egy fesztiválon, de a nagyiknak mindig igazuk van, még akkor is, ha nem. Eljött a várva várt nap, ám ahogy az életben semmi nem megy könnyen, így ez sem. Mina majdnem lekéste a vonatot, imádta a divatot, így nem hagyhatta ki, hogy megvegye a legújabb trendi rövidnacit. Már vagy fél órája hívogattuk, amikor teljes nyugodtsággal sétált oda hozzánk. Na, hát rólunk ez nem volt elmondható. Végre elindultunk, forró nyári nap volt.

Pár órával később már az USA-sátornál üldögéltünk, amikor hirtelen elkezdett fújni a szél, de ez senkit nem érdekel egy fesztiválon. Csakhogy az idő egyre rosszabbra fordult. Egyszerre leszakadt az eső, mindenki futott, amerre csak tudott. Nagy sietségemben belefutottam egy srácba. Akkorát estem, hogy azt hittem, elsüllyedek szégyenemben. Persze, hogy egy pocsolya közepébe pottyantam, így mindenem tiszta sár lett. Már éppen üvölteni kezdtem volna, hogy hogyan lehet valaki ennyire szerencsétlen, de ahogy belenéztem a szemébe, minden dühöm elszállt. Teljesen elvarázsolt. Bertramnak hívták. Beszélgettünk. Egyre többet meséltünk egymásnak magunkról és a családról. Én nem voltam teljesen őszinte. A nevem hallatán kicsit meglepődött. Azt hitte, egy híres politikus lánya vagyok. Ez elég messze állt az igazságtól, de ráhagytam, nem árultam el neki a valós verziót. Nagyon megkedveltük egymást, észre se vettem, hogy egy pár napon belül bele is szerettem.

Este elhívott egy koncertre, izgatottan futottam Minához, hogy mindent elmondjak neki. Nagyon furán viselkedett, amikor elmeséltem mindent, miszerint a srác nem is sejti, hogy igazából ki vagyok. Minával együtt siettünk a koncertre. Bertram már ott várt. Ahogy közeledett hozzám, hogy megcsókoljon, Mina féltékenységi rohamot kapott, és mindent elrontott. Kicsúszott a száján az igazság, kiderült, hogy nem politikus az apám, és egyáltalán egy kis senki vagyok. Bertram azonnal otthagyott, hogy csalódott bennem, és hogy miért hazudtam neki. Sírva futottam át a tömegen, de a tumultusban ez senkinek nem tűnt fel, miért is tűnt volna. Másnap a fesztiválnak vége lett. Úgy gondoltam, többet nem találkozok Bertrammal. Megtanultam, hogy ezentúl nem félek önmagam adni.

Szeptemberben az iskolakezdésnél nagy meglepetésben volt részem, Bertram átjött a mi iskolánkba. Ahogy megláttam a padomnál, kimaradt egy pár pillanatig a szívverésem. Odamentem hozzá, nem tudtam, mit fog reagálni, de nem féltem, elhatároztam, hogy magamat adom, odaértem a padomhoz háttal ült, megfordult, már éppen mentegetőzni kezdtem volna, de megállított, és annyit mondott: „Szia, Bertram vagyok…”

Remete Patrícia (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium