keresés a weboldalon

Zalaegerszeg

Színházi élményem: A kölyök

Zalaegerszeg címer
Hírek

Színházi élményem: A kölyök

2015 február 13 - péntek
A története egy Charlie Chaplin film színházi adaptációja. Chaplin nem sokkal első gyermekének korai halálozása után készítette a filmet. Ezen a komoly valóságalapon nyugszik a mű cselekménye.

Először is jöjjön a cselekmény. A színpadon egy látszólag filmstúdióra hasonlító helyiség tárult elénk. A műsor kezdetén táncosok léptek be, zene szólt, mintha éppen egy filmjelenet próbáját néznénk. Majd a tánc után megjelent Chaplin, a rendező, aki buzgón tevékenykedett, utasítgatta az embereket. Majd a megbeszélésük végén a körülötte lévők egy ajándékkal lepték meg, egy hatalmas medvével a gyermeke születésének örömére. Még ugyanebben a jelenetben érkezett a hír, a fia meghalt a kórházban. Ezután nem sokkal érkezett a neje, aki közölte, hogy el fog válni, mert Chaplinnek csak a munka a fontos szerinte. Most egy bús hangulatú rész következett, ahol a főhős saját életén és kisfia halálán elmélkedett, amit dalban is megénekelt. De a borús hangulatot egy vidám kis srác rázta fel, aki éppen a rendőr elől menekült. Segítséget kért Chaplintől, aki látszólag fiát látta benne, aki talán ilyen lett volna, ha felnő. Persze készséggel segített neki, és felajánlott számára egy filmszerepet. Ezek után a történet teljesen belefolyt a színházi darabon belüli film történéseibe, ahol egy szegény üveges egy elhagyott csecsemőre lel, és úgy dönt, felneveli. Majd az események úgy 12 év leforgása után egy kisfiúval és az ő apjával folytatódnak. Chaplin azt vitte vászonra, ahogy elképzelte, milyen is lett volna egy gyermeket felnevelni, megtenni érte mindent. A kettő ember mindennap boldogan élt, az öreg megtanította a fiút lopni vagy bármi módon ételhez jutni, furfangos gyereket nevelt belőle. Nem éltek úri körülmények között, de boldogok voltak. Ez az ellenpólusa a történet másik szálának, egy sikereket elért gazdag énekesnőnek. Egy nap a művésznő találkozott a fiúval, és örökbe akarta fogadni, de a fiú ellenkezett. Ez a dolog addig fajult, hogy kiderült, az énekes a gyermek anyja, aki annak idején az utcára tette őt. A cselekmény kibontakozása nem érte el a teljességet, nem láttuk, ahogy a csavargó apa, a fiú és az énekesnő kibékülnek. Mivel hirtelen visszatértünk az eredeti filmrendezőhöz, aki még csak tervezgette a végkifejletet.

Lényegében a történet ennyiből állt. Megjegyezném, hogy úgy kezdték az előadást, hogy valami elromlott, ezért előre elnézést kértek a technikai hibáért. Ennek ellenére én és másik 3 barátom sem tapasztalt hasonlót. Talán csak annyira jó volt a színészi játék, hogy észre se vettük. A darab mondanivalója igen csak átható volt, a színészek remekül betöltötték a szerepüket, egyes részek különösen meghatóra sikerültek. Különös volt számomra az, hogy a főbb szereplők arca a gyereket kivéve fehérre volt festve. Pár éve járok színházba, és erre példát még nem láttam. Nem vagyok érdekelt Charlie Chaplin-művekben, de feltételezem, ez az ő sajátosságai közé tartozik. Ha ez meglepő is volt, de számomra egyáltalán nem zavaró. A hátsó sorok egyikéből így még könnyebb is volt látni a fénylő fehér arcukat. Nem vagyok tisztában a színészek neveivel, de dicséretre méltó volt az alakításuk. Ezen felül hatásosak voltak az aláfestő zenék és az énekek is. A fényhatások az elején nem teljesen stimmeltek, de a végére minden a helyére került.

Az élmény egyöntetűen nagyszerű volt mind nekem, mind a barátaimnak. Az előadás után még sokáig beszélgettünk a témáról, a szereplőkről.

Horváth Áron (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium

Tartalom megosztása: